A diplomások nagy része miért van úgy elszállva magától?
Tanuló vagyok még, először a kereskedőit csináltam meg, ami érettségire alapult. Gyakorlaton is voltunk, én a CBA-ban és ott a személyzet nem volt olyan lekezelő, bunkó és fölényes. Mindössze csak egy kötekedős volt, de ő mindenkivel azt csinálta, és műszakvezető volt. De ő csak egy volt a harmincból.
Ugye a személyzet, aki csak simán beosztott a többségnek még érettségije sem volt, csak eladói szakmunkás végzettsége.
Most a szociális gondozó és ápolóit csinálom, ez csak szakmunkásnak felel meg. Igaz, itt inkább nem kórházakban kell elhelyezkedni, viszont a gyakorlathoz hozzátartozik ez is. Mindössze két hét, ami ma le is telt. Első héten a krónikuson voltunk, ezen a héten meg a sebészeten.
Viszont itt az ápolónők nagy részének akkora arca volt és le voltunk kezelve, hogy mi csak tanulók vagyunk és volt olyan is, aki szemétkedett és a rosszindulat vezérelte, ez pont ma volt. Szerencsére ez nem rajtam csattant, hanem az egyik osztálytársamon mert meg mert szólalni. A betegekkel is undorító módon beszélt.
Teljesen azt éreztette az emberrel, hogy mi itt hozzá képest senkik vagyunk, és ne merjük őt kioktatni, pedig nem is mondtak semmi olyat. Egy másik osztálytársamat leokostojásozta, pedig meg se szólalt, a semmiből jött ez neki. A folyosón elcsíptem a beszélgetését, ahogy panaszkodott osztálytársamra a kolléganőinek, hogy mi az, hogy egy taknyos tanuló kioktatja őt, mikor ő 25 éve a szakmában van, és hogy egy csattanós pofont kellene neki adni, hogy a fal adja a másikat. Meg, hogy mit képzel magáról.
Voltak normálisak is, de a többségen érezhető volt a fölényesség és a lenézés. Csak mert nekik diplomájuk van, magasabb rendűnek érzik magukat.
Nektek mi a véleményetek erről?
válasza:"hanem megtanítani őket vért venni, injekciózni, katéterezni, stb."
Amit meg kellene nekik tanítani, az a vérnyomásmérés, vércukormérés, és a subcutan injekció beadása (heparin, insulin). Ennyi. Egy szociális gondozónak ennél több nem kell. A katéterezés pedig orvosi kompetencia, ápolónak tudtommal köze nincs hozzá, az más kérdés, hogy sok helyen a tapasztaltabb nővérek megcsinálják.
nyilván nem az ágyazásban, hanem például megemelni egy 100 kilós beteget, meg egyszer leesett egy bácsi, őt is fel kellett tenni.
na mindegy nem sorolom
És nem vártam hogy egyenrangú fél legyek, én például meg sem szólaltam, nem is engem basztak le hanem az osztálytársamat, el is mesélem hogy volt. Hatágyas kórtermek voltak, az egyikben voltunk ketten az osztálytársammal és ugye az a szoba meg tele volt. És akkor jöttek az ápolók a kocsival, benéznek, osztálytársam mondja, hogy ide is lehet jönni. Erre voltak úgy kiakadva, és normálisan mondta, mert kellett a segítség, mert hatan feküdtek, mi meg csak ketten voltunk.
A krónikuson viszonylag normálisabbak voltak. A főnővér is sokkal normálisabb volt mint a sebészeten. Ott adtunk is be heparint, a sebészeten nem kellett. Mindkét helyen volt vérnyomás mérés, lázmérőzés. Vércukormérés is, de azt nekem nem kellett, pár osztálytársam viszont csinálta, mert azért azt nem kellett mindenkinek.
Fürdetés, pelenkázás volt mindkettőben, a sebészeten szerencsére nem volt sok pelenkás, én személy szerint szarral ott nem is találkoztam, de kb két-három ember volt beszarva. A krónikuson meg két-három ember volt, aki nem volt pelenkás.
És nem hinném, hogy bunkó lennék, többen is mondták hogy nem vagyok az és itt sem voltam, nem tudom miért gondolod azt. Csak nem tetszett a hozzáállásuk és nem vagyok ezzel egyedül. A sebészeten még a nővérszobába se ülhettünk be, csak a társalgóba, a krónikuson legalább beengedtek oda, de ott többször ki lehetett menni szünetre, ott inkább kimentünk. A sebészeten csak reggeli osztály után lehetett kimenni és véletlenül se egyszerre mindenki, hanem kettőnek maradnia kellett, és kettő v három kimehetett v fordítva. Öten voltunk, a hét végére meg már csak négyen. Krónikuson meg mindenki kimehetett amikor épp nem kellett csinálni semmit, akár többször is. Ennyivel volt normálisabb a főnővér. Krónikuson nem baj, ha később mentél, viszont van, hogy fél háromkor végeztünk a délutáni pelenkázás miatt, amikor elhúzódott előtte valami. Sebészeten elengedtek fél kettőkor, de hatra ott kellett lenni, akkor is, ha csak fél hétkor kezdtük a reggeli mosdatást. Ja és ott szólni kellett ha kimentünk, krónikuson nem kellett, és nem szóltak semmit.
válasza:„nyilván nem az ágyazásban, hanem például megemelni egy 100 kilós beteget, meg egyszer leesett egy bácsi, őt is fel kellett tenni.
na mindegy nem sorolom „
És ehhez miért kellett nővéri segítség? Ott voltatok százan tanulók.
”És akkor jöttek az ápolók a kocsival, benéznek, osztálytársam mondja, hogy ide is lehet jönni.”
Tehát ultra bunkó volt, nem csodálom, hogy kiakadtak. Mi az, hogy ide is lehet jönni?! Talán legyen szíves valaki segíteni nekünk, mert csak ketten vagyunk! Ez az ide is lehet jönni gimiben a Józsinak, meg a haverodnak talán elmegy, itt viszont nem, mert tiszteletlen és bunkó. Légyen/legyél szíves, kérem, köszönöm, ezek alap dolgok intelligens felnőtt emberek között.
„És nem hinném, hogy bunkó lennék, többen is mondták hogy nem vagyok az és itt sem voltam, nem tudom miért gondolod azt.”
Pár idézet tőled:
„engem te ne szólogass el, mivel ott vvoltam és majdnem mindegyik diplomás volt, tehát ne ugass be nekem.”
„Mindegy, te nem tudsz semmit, ott se voltál.”
Igazából a probléma az, hogy baromi sokat képzelsz szerintem magadról, ahhoz képest amit le tudsz rakni az asztalra. Ez nem a gimi, itt a kutyát nem érdekli, hogy mennyire menő csajszi, meg határozott egyéniség, meg individuum meg franc tudja mi vagy. Itt bizonyítani kell. Amikor én elsős medikus voltam minket sem vettek komolyan, a műtősnők néha még hatodévben is sárkányok voltak, de nem csaptunk az egészből patáliát.
„A sebészeten még a nővérszobába se ülhettünk be, csak a társalgóba, a krónikuson legalább beengedtek oda, de ott többször ki lehetett menni szünetre, ott inkább kimentünk.”
Ennek gyakorlati oka is lehet. Voltam én már olyan nővérszobában, hogy négyen alig fértünk el, ti meg öten beültetek volna trécselni, azt viszont a társalgóban is lehet.
„Ennyivel volt normálisabb a főnővér.”
Ez szigorúság nem normálisság kérdése.
válasza:"Amit meg kellene nekik tanítani, az a vérnyomásmérés, vércukormérés, és a subcutan injekció beadása (heparin, insulin). Ennyi. Egy szociális gondozónak ennél több nem kell. A katéterezés pedig orvosi kompetencia, ápolónak tudtommal köze nincs hozzá, az más kérdés, hogy sok helyen a tapasztaltabb nővérek megcsinálják."
Elnéztem, valamiért azt hittem ápolóról van szó. Bár a katéterezés annak is benne van a kompetenciájában. Legalábbis a női. A férfi az orvosi feladat, de természetesen azt is a nővér csinálja, sok egyéb mellett.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!