Az jó tulajdonság lenne, ha valaki büszkeségből elfogad olyan juttatásokat, amikre nincs rászorulva?

Emberek el vannak ájulva valakitől, akinek irgalmatlanul gazdagok a szülei (nem jómódúak, GAZDAGOK) de ő 18 évesen úgy döntött, hogy ő büszke és neki nem kell a szülei pénze és majd ő mindent önerőből, bla-bla... igen ám, de ezt úgy oldotta meg, hogy ösztöndíjjal, kollégiumban tanul. És ettől mindenki ájuldozik, hogy hű de szuper srác. Nekem viszont erősen gusztustalannak tűnik, hogy merő kamaszlázadás miatt kiszorított onnan valami borsodi kis falucskában nyomorgó tehetséges, de valóban csóró diákot és elvette tőle a kitörés egyetlen lehetőségét. Én gondolom rosszul? Tapossuk el azokat, akik tényleg rászorulnak, csak mert ránktört az ötperc? Jó hogy a Blahán nem áll sorba ingyenes ételosztáskor..