Ti mit gondoltok azokról az emberekről, akik nem szeretik a gyerekeket?

Azért azt, hogy valaki nem szereti a gyerekeket, nem kell úgy értelmezni, hogy UTÁLJA őket, és bánni sem tud velük. Én sem szeretem őket... tény és való, hogy vannak cuki babák, meg különlegesen szép kislányok, vagy lehengerlően okos kisfiúk, de a gyerekek többsége egyforma... babaként nyáladzik, kakil, pisil, üvölt, mellbimbót csócsál, és kb. ennyi. Ha elkezd totyogni aggódhatsz, hogy meddig jut el, továbbra is nyáladzik, továbbra is üvölt, csak már szavakat. Aztán kisiskolában vagy ő verekszik, vagy őt verik, és kötözgetheted a lehorzsolt térdeket, mert a gyerek elfut a parkolóban, ha nem veszed meg neki a csokit. Igen, aranyosak, amikor rád nevetnek, de amikor napi szinten születik gyerek az ismerősök körében, és MIND le akarják nyomni a torkomon, hogy nézd meg b**dmeg MENNYIRE ARANYOS A GYEREKEM, akkor bizony néha kicsúszik a számon egy miközömhozzá. A saját gyerekét szeresse mindenki, mert az övé, aki a másé után áradozik, az túlérzékeny. Én is eljátszom a gyerekekkel, vigyázok rájuk, ha rám bízzák, szeretem is őket, amelyiket ismerem, na de idegen emberek gyerekén mit szeressek? Ettől függetlenül nem szoktam hatévesekre támadni a parkban, vagy óvodák kerítése mögött rémmaszkban ijesztgetni...

Én sem kedvelem a gyerekeket, csak azért mert gyerekek. Vannak köztük jó fejek, velük szeretek is együtt lenni, de vannak köztük ugyanúgy bunkók, értetlenek, mint a felnőttek között is. Őket amennyire lehet próbálom elkerülni, vagy a lehető legkevesebb időt tölteni velük. Ebben is, mint minden másban számomra a személyiség a döntő, nem az életkor, külső, etnikai vagy vallási hovatartozás.

Miért szeressük őket? Csak azért mert gyerekek? Nem tudni milyen ember válik belőlük!

Ne menjenek tanárnak mert verni fogják a gyerekeket.