Miért vagyok ilyen rideg?

Nagyon sokszor megkaptam már, hogy milyen rideg és kegyetlen tudok lenni. Sokszor én is annak érzem magam. Szinte alig mutatok empátiát. Nemrég meghalt egy rokonom, akit szerettem, de nem találkoztam vele túl sokszor. A temetésén mindenki sírt, a húgom is, aki még nálam is kevésbé ismerte, én meg csak ott álltam és nem éreztem semmit. Eléggé kellemetlen volt, tudtam hogy nekem most szomorúnak kéne lennem, de nem, semmi. Ugyan így, ha az egyik barátommal történik valami rossz (pl az egyiknek nemrég hunyt el az édesanyja) és elmondja én ledarálom a szokásos kliséket (nagyon sajnálom, tudod, hogy én mindig itt leszek neked, ha beszélgetni szeretnél stb), de nem érzem át. Nem érint meg a vesztesége. Emiatt sokszor iszonyú kínosan érzem magam. Az emberek mondják nekem a bajaikat, én mindenkit meghallgatok (nem érzem tehernek amúgy), bólogatok, de részvétet csak a szavak szintjén tudok mutatni. Azt viszont sokszor nagyon átlátszónak érzem, emiatt szorongok ("mi van, ha rájönnek, hogy igazából nem érzem át a helyzetüket?") Jobban belegondolva nagyon kevés ember van, aki igazán fontos nekem, és akinek az elvesztése komolyabban megrázna. Talán pont ezért is, de nagyon gyakran érzem egyedül magam. Próbálok kötődni, de nagyon nehéz. Még nem igazán beszéltem erről senkivel, valószínűleg csak azt kapnám, hogy; "De miért vagy ilyen? Ne legyél ilyen!" Mintha az olyan könnyű lenne!