Aki szép az boldogtalan?

Persze, aki meg csúnya az okos, aki szegény az szeretetteljes, a gazdagok magányosak, a nők buták, a férfiak erősek, a kamaszok drogosok, az egyetemisták léhűtők, a politikusok lopnak, a kövérek vidámak... soroljam még?

Szerintem a boldogság nincs összefüggésben a külsővel. Lehet találni olyanokat, amiről beszélsz, de meg is lehet cáfolni az ellenkezőjével. És az sem elhanyagolható szempont, mit gondol magáról az illető. Magamból kiindulva, szépnek mondanak, de én nem látom maga annyira szépnek. Nem vagyok boldog, de ennek semmi köze a külsőmhöz, sőt még ahhoz sem, mit gondolok magamról. Egyszerűen nálam túl magasan van a léc (ami saját magammal szemben állítok), minden téren sokat várok el magamtól, amit elég nehéz elérni. Következésképp boldogabb az az ember, akinek reálisabb a céljai, így azokat ha küzd érik, meg is tudja valósítani.

Talán ott lehet a dolog nyitja, hogy a narcisztikus vagy ilyen hajlamú emberek azt hiszik magukról, hogy emiatt ők felsőbbrendűek és minden ebből a tévképzetből fakad.

Én nem tapasztaltam még ezt.