Miért akarnak a felnőttek gyerekek lenni? 28/N

Vagy mondjuk bemegy a gyerek suliba jót beszélget, szórakozik, szünetekben, meg olykor a tanórán, majd haza megy aztán lemegy a spanokkal tovább szórakozni. Ez pótolhatatlan... Legalábbis én így nyomtam.

Persze ma már ez a sok konzol, telefon, net közbe kavart, de ez már egy másik téma.

Nem akarok gyerek lenni, mert nem hagytam hátra a gyermeklét lényegét. Legfeljebb ritkán lehet tetten érni, de attól még nekem magától értetődő a folytonosság. Ugyanaz vagyok és nem vagyok hajlandó ténylegesen eltávolodni attól, aki már akkor is voltam. Egy kis szünet volt ebben, kamaszkornak hívták, de szerencsére hamar magamhoz tértem (szó szerint, épp ez a lényeg). Lassan a harmincötödiket taposom, férfi létemre nem számítok túl játékosnak, és mégis: mindenben megtalálom azt az örömteli, rácsodálkozós, valódi, elragadtatott játékot, és egyáltalán nem zavar, ha fizetnek is érte... Kicsit aggaszt, hogy nagyon sokan ezt nem így akarják csinálni, és még élesen ketté is választják önmagukat egy butának ítélt, elnyomottra és egy okosnak ítélt, valójában hamis énre, aki marhanagy felnőtt, mert teli van gonddal meg minden...

Nem, nem vagyok gazdag, nagyon nem. Kijutott csapásból is bőven, most se nagyon tudom, mihez kezdek, ha esetleg meghal, akit mindenkinél jobban szeretek, merthogy épp kilátásban van egy ilyen csapás is. Mégis teszem és hirdetem azt, ami eddig még az időpazarlást is valódi életté tudta változtatni. Épp ahogy rég.

"És úgy értettem, hogy felnőttként élvezhetjük a szexet, nem maradunk ki az igazán jó dolgokból;)"

Nőként te könnyen beszélsz...