Hogyan érjem el, hogy ne rontsák el a jókedvemet mások?

Elég érzékeny típus vagyok, a rossz hangulat gyakoribb nálam, mint a vidámság, de még akkor is képes vagyok mosolyogni, ha belül sírok. Próbálok erős lenni, mert leginkább saját magam tudok tenni a bánatom ellen. Nem szokásom panaszkodni, inkább halmozom a feszültséget, aztán amikor túl sok, eltörik a mécses. Ilyenkor szokott az lenni, hogy apróságokat is magamra veszek, olyan dolgokat, amiket amúgy nem szoktam. Az elmúlt pár év nagyon nehéz időszak volt számomra, de mostanság visszatért az életkedvem. Viszont még mindig érzékenyen érint, ha az ismerőseim nem képesek felfogni, hogy már megváltoztam, és bántanak amiatt, aki régen voltam. Már akkor sem értettem, hogy az miért fáj nekik, hogy nem vagyok olyan, mint ők, abban az értelemben, hogy gátlásosabb és csendesebb voltam náluk. Folyton kinéztek emiatt maguk közül, de már kinőttem ezt a korszakomat, de nem tudok érvényesülni, mivel beskatulyáztak.

Nem tudom, mennyire lett érthető, amit írtam... A lényeg, hogy még mindig azt hiszik, hogy nem vagyok képes semmire, mert egy felénk nyuszinak tartanak. Esélyük sem volt megismerni, egyből elítéltek, most sem tudok kitörni ebből a szerepből. Nem is érdekelne, ha nem tennének állandóan megjegyzéseket rám. Hosszú idő után végre jól érzem magam, de nagyon könnyen el tudják rontani a kedvem. Hogyan hagyhatnám figyelmen kívül a megjegyzéseiket?