A kutyasétáltatók jó emberek, de miért borít be mindent a kutyapiszok? EZ nekem ellentmondásos.

Nem tudom, de az van hangoztatva. Sok ilyen idézet van, valahogy a kutyások így vannak elkönyvelve, nem én találtam ki.

Lehet, hogy a hiedelmemet kell felülvizsgálni:) Van kutyám, az udvaron lakik, maximálisan el van látva, jó helye van stb. De ne az a fajta kutyatartó vagyok, mint itt a környékemen általános, hogy kutyaiskolába hordom, napi 1 órát sétáltatom és még egy órát játszom vele... Megkaptam már sokszor emiatt többi kutyástól, hogy hát milyen szívtelen vagyok, mert mit képzeltem, a kutyával nem kell napi több órát foglalkozni? Mert hogy kegyetlen dolog, hogy csak akkor játszunk vele, ha épp az udvaron vagyunk, és hogy miért nem hordom kutyaiskolába stb. Ezért is nem a kutyás kategóriában tettem fel a kérdést, mert akkor kapnék az ottaniaktól. /Ok, lehet, itt is fogok..../ Tehát úgy gondoltam, nem vagyok elég jó ember, mert a kutya nálam nem családtag, hanem a kutya az udvaron. Persze kap simogatást, dicséretet, labdázunk vele időnként, de nem hordom sétálni, szaladgál az udvaron és kész, elvan, játszik a játékaival.... A családomra, gyerekeimre fordítom a szabadidőmet elsősorban. Viszont azt látom, ha kinézek az ablakon, hogy a velünk szemben lévő társasházbók kijönnek a kutyával, odakakiltatják a járda szélére aztán mennek tovább. Saját házuk előtt is ott hagyják, ahol nap mint nap járnak. De ha szólsz, akkor verik a mellüket, hogy ők milyen kutyabarátok, te meg a szemét kutyagyűlölő... Ezt csinálják, sz összes lakó, mert persze mindegyik tart kutyát a lakásban. Jól kezdem gondolni, hogy a kutyások piedesztálra emelését maguk a fanatikus kutyások terjesztik? Van tippetek, mit lehetne tenni velük, hogy tisztán tartsák az utcát?