Mikor mondják valakire, hogy álomvilágban él?

Megteremt magának képzeletben bármilyen “valóságot” amelyben élni szeretne.

Vajon lett volna e annak haszna, ha a szüleink ránk förmednek, hogy:

- Nana Pistike! Ne képzeld magad űrhajósnak, mert te tulajdonképpen most csak egy karton dobozban ülsz.

Egyértelmű balgaság lett volna a gyereknek szólni, hogy ne képzelegjen, hiszen boldog volt ő a saját kis világában akkor…

Mikor lehet veszélyes ha a saját álomvilágunkat próbáljuk ráerőltetni másokra?

Akkor, mikor a saját illúziónkat ráerőltetjük másokra, amikor ennek érdekében háborúkat indítunk, embereket ölünk meg. Gondoljunk csak a keresztes háborúkra mikor a szeretet nevében pusztítottak el komplett kultúrákat, népeket. Gondoljunk a boszorkány égetésekre, mikor bárkire rálehetett fogni hogy Istentelen, sátánimádó, és ezzel egyben aláírták a halálos ítéletét is…

Akkor mit is tegyünk? Hogy legyünk boldogok, ha nem egy álomvilágban?

Nem kell feltétlenül lemondani az álomvilágunkról, ez olyan lenne mintha egy művésztől kérnénk hogy felejtse el azt a látásmódot, amely által ő alkotni képes… Butaság lenne! :) Hasznunkra kell fordítani, és szelektálni. Szelektálni hogy mely aspektusai ártalmasak, illetve hasznosak számunkra.

[link]