Mit csináljak, ha bunkó vagyok, de nem szándékosan?
Szerintetek nagyon bunkó vagyok?
Figyelt kérdés
Néha nem köszönök. Általában a gondolataimba merülve mászkálok az utcán, úgyhogy néha azért, mert nem veszem észre az embert. De van olyan, hogy egyszerűen nem bírok köszönni. Ez most tudom, hogy furán hangzik, de köszönni akarok, és mégse mondok semmit. Ez így van akkor is, ha valamit meg kell köszönnöm. Általában megteszem, de néha rám jön valami, és nem tudom miért de nem mondok semmit. Meg hát kb egy éve még nagyon gyerekes voltam, és szerintem sok embert megbántottam, de egyáltalám nem szándékosan. Akarattal sosem tudnék senkit bántani. Meg néha vannak ilyen fura dolgaim, hogy pl rosszul reagálok valamire, és nagyon bunkónak tűnök, de nem szándékosan. Mit lehet kezdeni ezzel? 13l
Megértelek. :) Néha nekem is nehezemre esik köszönni, egyik megoldás h mosolyogsz és integetsz egy kicsit, így nem kell megszólalnod (és hülyén is nézel ki közben,de az ne érdekeljen). Nekem is van,hogy az emberek félreértik a hangsúlyom. Nem tudom mindegyiknek elmagyarázni, hogy én azt nem úgy értettem,ahogy ő értette. Egyik megoldás lehet h átgondolod,mielőtt mondasz valamit, hogy ne hangzzon bunkónak.
2015. márc. 5. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
3/10 anonim válasza:
Valószínű még nem ért nagyobb atrocitás emiatt, hogy nem nagyon köszönsz valakinek, gondolom a szülők nem nagyon erőltették sajnos.
Később ebből lehetnek nagyobb problémák, munkahely keresésénél, kollégáknál, stb.
2015. márc. 5. 20:32
Hasznos számodra ez a válasz?
4/10 ekvinitus válasza:
Majd az idő nevű roppant hatásos győgyszer meggyógyít. Nem kell aggódnod, nem veszélyes!
2015. márc. 5. 20:38
Hasznos számodra ez a válasz?
5/10 A kérdező kommentje:
Köszönöm a válaszokat.
De igen, erőltették a szüleim, és köszönök is, de néha ez van...leginkább az osztálytársaimmal. Annyira furcsa, hogy idegenekkel teljesen jól kijövök, pl elkezdtem edzésre járni, és mindenkivel közvetlen vagyok, pedig ott idősebbek vannak, de az osztálytársaimmal egyszerűen nem tudom, hogy hogy viselkedjek.
2015. márc. 5. 20:40
6/10 anonim válasza:
Ez jön a rutinnal. Az ember egy ideig tényleg nem tudja, hogy mondjon ki dolgokat, aztán belejön, gyakorlat teszi a mestert. Persze próbálnod kell, nem beletörődni, hogy jó, akkor nem köszönök senkinek. Viszont ha elkezded, egyre jobban megy majd. Az osztálytársaiddal a dolog valószínűleg az okozza, hogy félénk vagy. Általában véve nem vagy jártas a társas helyzetekben, félsz a reakcióktól. Vegyél erőt magadon és gyakorold.
Az utcán észre nem vevés meg velem is megesik, pedig felnőtt vagyok, de akkora lila ködben létezem néha, hogy ha anyám jönne szemben, azt se venném észre :) Szóval ez nem biztos, hogy elmúlik, de viszont nincs köze a többi dologhoz.
2015. márc. 5. 20:47
Hasznos számodra ez a válasz?
7/10 anonim válasza:
jó,hoyg elismered -tehát annyira nem vészes.van ez így.
majd változik
2015. márc. 5. 20:50
Hasznos számodra ez a válasz?
8/10 A kérdező kommentje:
De nem értem, akkor másokkal hogy tudok közvetlenebb lenni, főleg az idősebbekkel, az osztálytársaimmal miért nem?
2015. márc. 5. 20:51
9/10 A kérdező kommentje:
Hát remélem, hogy ez megváltozik...olyan rossz, hogy néha tök hülyén reagálok valamire.
2015. márc. 5. 20:52
10/10 anonim válasza:
Azokkal nehezebb közvetlennek lenni, akiknek jobban meg akarsz felelni, akik előtt nem akarsz leégni, mert parázol a reakciójuktól. Egy idős néni pl biztos nem röhög ki, mint ahogy az osztálytársaid tennék esetleg. Így velük stresszesebb vagy és nehezebben oldódsz. Ez normális, tudatosítsd magadban, hogy ez a gond, és máris könnyebb feldolgozni.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: