Tenyleg ezt jelentene az onzetlenseg?

"csak akkor tudunk igazan segiteni masoknak, ha eloszor mi magunk is rendben vagyunk"

- ez így van, ez a lényeg. Tehát ha kitéped magad ebből a zsaroló-beteg környezetből, akkor fogsz tudni segíteni a testvéreden először majd a beteg, végtelenül önző anyukádon is.

Dehogy önzetlenség. Mentsd magad ebből az állapotból.Ez esetben egyáltalán nem gondolnám menekülésnek,ha kilépnél "otthonról".

Nagyon sokszor adódik olyan helyzet ,hogy az egyetlen megoldás kilépni az adott helyzetből.Tovább lépni egy új környezetbe. Többnyire nekünk is van tanulni valónk szinte minden élethelyzetből.De adott esetben pont az a legfontosabb tanulni valónk, hogy lépjünk tovább.Alapvető problémáinkat szerintem saját magunknak kel megoldani.A Tiédet magadnak, anyukád problémáját anyukádnak kel megoldania.

Aztán ha kiléptél és megerősödtél, és valamilyen formában hozzátudsz segíteni anyukád fejlődéséhez, akkor tedd meg ha úgy érzed hogy szüksége van a "segítségedre".De ha ilyen helyzetben maradsz ,és Te magad is egyre lejjebb kerülsz, akkor ahogy mondod ,esélyed sem lesz anyukádon "segíteni", illetve magadon sem.

Lehet , hogy van más "tanulni valód is "ebből a helyzetből, nem csak az ,hogy "menekülj".

Egy új környezetbe kerülsz ,könnyen meglehet , hogy fogsz találkozni bizonyos "ismerős kellemetlen helyzetekkel"is. Viszont ha már megerősödtél egy kicsit,... sokkal könnyebben fogsz tudni az "ismerős" problémákhoz megfelelően viszonyulni.Szerintem.:)

# 3-as vagyok.

Én is csak tisztelni tudom "4"-est , azért amit tett.Maximális elismerésem. :) Egyetlen dologban nem értek vele egyet . Egy kicsit úgy jön le a leírásából hogy az ő helyzete is majdhogynem 100 % ban hasonló volt az anyukájával , mint neked a Te anyukáddal való helyzeted.

Talán csak a felszínen tűnik nagyon hasonlónak a két helyzet , valójában nagyon is eltérő lehet a két helyzet. Valószínű, hogy más vagy mint a „4” es. Más az anyukád, mint a „4 „es anyukája. Nem jobb, vagy nem rosszabb, egyszerűen csak más.

Könnyen elképzelhető, hogy „4” es , anyukája ha olyan lenne mint a te anyukád, akkor számára ez nem lenne sikertörténet.

Ezeket csak azért hangsúlyozom,mert a kedves „4”es , akaratán kívül is talán egy kis bűntudatot kelthetett benned ,azáltal, hogy ő milyen céltudatosan megoldotta ezt a helyzetet,(bár valószínű, hogy biztatásnak szánta) illetve azokkal a kifejezésekkel, hogy „elveim ezt diktálták”, „igenis küzdök” , „egyre jobb lesz”, „mindig kimutatom , hogy számíthat rám, és érzi hogy szeretem”, „legjobb döntés volt”. Ezek után meg még inkább azt érezheted talán ,hogy Te milyen önző vagy mert csak magadra gondolsz. A kérdésedből nekem inkább az jött le, hogy Te már valahol eldöntötted, hogy mit fogsz lépni, csak valahol a lelkiismereteddel van talán némi küzdelmed.

Amúgy a „4 „ es is úgy kezdte, hogy kilépett az otthoni környezetből. Az általad leírtak alapján, nekem úgy tűnik, hogy kezdetnek mindenképp az lenne a szerencsés számodra, is hogy kilépj. Aztán majd a későbbiek során, ahogy rendezted a soraidat majd meglátod , hogy mi lesz a következő lépés. Ezt előre nem lehet eldönteni. Az elveink általában szigorú szabályokhoz kötődnek. Viszont maga az élet gyakran fittyet hány az elveinknek szabályainknak. Egyik alkalommal egyik emberrel bejöhetnek a „diktált elvek” a másik alkalommal egy másik emberrel viszont nem jön be. Tehát lehet , hogy adott esetben mindent megteszek, hogy segítsek a másik emberen, de ha valamiért ő egyáltalán nem akar magán segíteni, akkor sajnos igyekezetem sem fog segíteni rajta.

Tehát semmiképp ne legyen bűntudatod. Nem szerencsés másokhoz hasonlítani helyzetünket ,mert a résztvevők mindig másmilyenek .

Talán a legszerencsésebb az lenne ,ha elfelejtenéd mindazt amit itt írtunk neked,és a józan eszedre hallgatnál. A józan ész döntése egyáltalán nem jelent szívtelenséget ,önzést, de van amikor pontosan erre van szüksége az embernek.

Nem akartam ezt a "bűntudat kérdést" felfújni sem .Hiszen a "4 " es válaszára is elég határozottan válaszoltál, viszont azért kiérződik valahol a lelkiismereteddel való harc is. Nyilván ha nem így lenne fel sem tetted volna talán e kérdést. Természetesen nincs ebben semmi különös.

Hiszen mindannyian vívjuk naponta benső harcainkat.