A szomorú emberek mélyérzésűbbek, mint a boldogok?

Hát nézőpont kérdése. Sok boldog ember azért boldog, mert önmagán kívül semmi nem érdekli, és lelkiismeret nélkül átgázol másokon. Nézz meg például egy lányfuttatásból és drogkereskedelemből élő tipikus cigány családot, vagy a helyi kiskirály menőgyereket, aki minden hétvégén másik nőt visz ágyba.

VISZONT a szomorú ember nem csak szomorú hanem frusztrált is, ezt pedig gyakran a környezetén vezeti le. Én például iszonyat bunkó válaszokat tudok adni itt is, ha rossz a kedvem, és ez elég gyakran megesik, mint a százalékom is mutatja. :-D

A boldogság és a szomorúság nem állandó, váltja egymást, csak valakinek sokkal sokkal hosszabban és intenzívebben van jelen a szomorúság, a fájdalomérzet...

De aki többet melankolikus az érzékenyebb bizonyos dolgokra, jobban le ragad, bánkódik , intenzívebben él meg minden kis rosszat, ezért én úgy gondolom, hogy igen.

L

Nem azok. Aki szomorú, szereti azt hinni, hogy az ő fájdalma mélyebb mindenki másénál. Mellesleg ezek mind állapotok. Azt sem kérdezem, hogy az álmos emberek milyenek, mert az is csak egy állapot.

Ez mind lelki alkattól függ. Mentálisan egészséges ember ugyanannyira tud boldog lenni, mint amennyire szomorú, mert megéli az érzéseit teljesen, nem nyom el semmit.

Általában igen. De lehet, hogy csak a szomorúságot álcának alkalmazza (pl.: ne-, vagy épp mindenki vele foglalkozzon), ezért néha nehéz kijönni belőlük.

Viszont van egy olyan rétege, akiknek rendkívül jó a "szenzorai" az emberi érzelmek tekintetében, ami előny, de sokszor hátrány is (főleg a mai világban).