Normális hogy ennyire ideges vagyok, már előre?

Férjemmel jelenleg a munkánk miatt 200 km választ el minket, van egy két és fél éves kislányunk. Most olyan lehetőségem adódott, hogy áprilistól abban a városban dolgozzam én is ahol a férjem. Egy részről nagyon örülök ennek a dolognak, hiszen borzalmas volt, ez a távolság, és alíg várom, hogy végre újra együtt legyünk, más részről már előre rettegek, hogy hogyan fogom megoldani, a kislányom oviba szállítását és hazahozatalát. Itt ahol élünk, kb 5 perc sétával elérünk mindent, ott viszont, reggel 7-re már oviban kellene lenni, és csak fél öt körül tudnék érte menni, és így csak pár percem lenne, hogy munka vége után a buszhoz menjek, mert utána nincs több járat. Talán emiatt aggódom egyedül (és szidom magam amiért nem szereztem jogosítványt). Normális, hogy ennyire aggódom emiatt? Anyukák akik hasonló cipőben járnak könnyű megszokni, egy ilyen új helyzetet?