Lehetségesnek tartjátok, hogy aki kiskamaszként ( mondjuk olyan 11-13 évesen) "falta az életet", fiúzott, csúnyán beszélt, stb. ,14-15 éves korára megváltozzon?

Szerintem lehetséges, főleg ha átkerül más környezetbe, megváltozik a nézőpontja.

Az én példámból:

Sokáig nagyon szégyenlős és szorongó voltam amire a környezetem csak jobban rásegített. Ezalatt próbáltam keményebbnek látszani és felvettem olyan szokásokat és gesztusokat amik miatt sokaknak bunkónak látszottam. Nem tartottam cikinek a csúnya beszédet, sőt, még lazábbnak és menőbbnek is éreztem magam tőle. Emiatt eléggé túlzásba vittem.

Mikor átkerültem egy 7 osztályos gimibe ahol jobb volt a társaság sokkal felszabadultabb lettem és felbátorodtam. Itt már magabiztosan beszéltem, hozzá mertem szólni idegenekhez, sokat viccelődtem, viszont idegesítő és éretlen volt a viselkedésem. Még itt is sokat beszéltem csúnyán, soha nem hordtam volna szoknyát, és megvoltak a "fiús" gesztusaim.

Aztán egy harmadik suliváltásnál kezdtem el elhagyni ezeket. Visszajött a szégyenlősségem is ami az új helyeken mindig de már nem próbáltam "vagánysággal" elrejteni. Ahogy komolyabb társaságba kerültem megtanultam alkalmazkodni. Visszagondolva rájöttem hogy sokakat elijeszthetett az ahogy régen viselkedtem, és nem lazának meg jófejnek gondolhattak hanem trehánynak és ostobának.

Már nem voltam annyira szűklátókörű, kezdtem odafigyelni a gesztusaimra és a beszédemre, nem fujjoltam a nőies ruhákra és próbálgattam hogy mi áll jól.

Persze nem vettem 180 fokos fordulatot, még mindig tudok cifrábbnál cifrább káromkodásokat és beszélek néha úgy, ha a helyzet megengedi, meg nem lettem királykisasszony sem, csupán megtanultam társaságban viselkedni.

Jóbarátok és haverok közt lehet hülyülni meg vadulni, iskolában és felettesek előtt viszont jobb ha illedelmes az ember.

Pasizásról nincs sok mesélni valóm, olyan félénk voltam hogy csak neten mertem fiúkhoz szólni, valamint azt sem tudtam mi az a fiúzás - azt hittem csak fiúkkal való ismerkedést és barátkozást jelent.

Szerintem nem baj ha valaki már 11-13 évesen kezdi a fiúzást, amennyiben a korabeli fiúkról van szó, és van tartása. Az idősebbek kihasználnák a naivitását (még ha érett a korához képest akkor is jobban elvakítja még a szerelem) és ha nincs tartása (magabiztosság, hogy ne engedjen a fiúnak olyat amit ő még fél, vagy egyáltalán nem akar) könnyen olyat tehet amit még megbánhat.

Még az olyan 13 éves is ritka aki készen áll a szüzessége elvesztésére, de azért szerintem tudja hogy kell védekezni, főleg ha már csinálni is akarja.

Ja és a félénkség nem jó, hidd el. Inkább az óvatosság, mint a félénkség.

Mindenki megkomolyodik legalább minimálisan ahogy idősödik, és elhatározással és kitartással változtathat a viselkedésén és a szokásain.