Felek az eletemtol. Mit csinaljak?

matektól ne félj, régen nagyon de nagyon hadilábon álltam vele, póteccselnem is kellett belőle, de mégis meglett az érettségi elsőre. Amit lehet, tanulj meg, csinálj egy jó kikötést, rajzolj egy jó ábrát... Azok is pontot érnek. Nekem ezt javasolta a matektanárom. Igaz, h végül csak kettes lett, de görbült. Amúgy meg felnőtt fejjel ismét összehozott a matekkal az élet és olyan emberektől tanultam, akiktől egy élmény volt. Olyan készségem soha nem lesz hozzá, mint egy reál gondolkodásúnak, de megszerettem.

Ja, és megírtam életem első matek ötösét is! :)

Elején nekem minden be volt tervezve,nem féltem,de aztán érettségi után jött az,hogy kilátástalannak tűnt minden!

Én 2 éve érettségiztem.

Én akkor félévkor 2-es voltam matekból,de hiába a napi 3 óra matek gyakorlásnak, írásbeli érettségit buktam, 1,5 pont kellett volna a 2-eshez -.- Rohadt szar matek tanárunk volt, simán 1,5 pontot össze szedhetett volna vhogy.Másik matekos csopi tanárja 3 pontot is tudott kicsikarni az érettségiből,hogy 2-se meglegyen a tanulónak.De nekem nem tette meg az én tanárom.

Én ott össze törtem,mert a matek volt a nagy félelmem.Mellesleg a tanárom mondta,hogy inkább októberben jöjjek vissza tegyem le,mert tuti nem fogom megtanulni,mert a szóbeli nagyon nehéz Utána napokig sírtam,hogy nem fogok tudni leérettségizni.Végül anyum egyik barátnője(pedagógus) elbeszélgetett velem,meg segített a tanulásban. Aztán szóbelin simán ment volna minden,de a rohadt tanár szívatott( olyan kérdést tett fel szóbelin amit nem kellett megtanulnom,de amikor konzultáción megkérdeztem azt mondta jajj azt ne tanuljam meg felesleges,nem kérdezi,a f...szt nem!! :@ ) amit a többi tanár észre vett és rászóltak,hogy X most már elég lesz. Végül átmentem,szerencsére.

De szörnyű volt.

A többi tárgy simán ment,nem volt nehéz.Matekra elment minden félelmem.De a szóbeli mindenből sokkal könnyebb volt mint az írásbeli!

Érettségi után kerestem melót,diákmelót is,mert szeptemberben elszerettem volna kezdeni egy tanfolyamot,amit sajnos nem kevés pénzben volt.Sajnos az a nyár gyorsan eltelt és nem találtam semmit.

Októberben kerültem be egy gyárba,ami maga volt a pokol! 12 órázás,volt,hogy hajnal fél 3-ra értem haza.Elvárták,hogy a nagyon nehéz dobozokat mi nők cipeljük. Úgy beszéltek velünk a csoport vezetők mint akit a s..gükből rángattak ki. Nagyon kevés fizetésért!! De kellett a pénz,hogy a tanfolyamra eljussak.De sajnos az ott megkeresett pénz arra volt elég,hogy amire szükségem van meg vegyem,segítsek vmennyivel anyuméknak. 3 hónapot töltöttem a gyárban.Utána kiléptem,mert teljesen tönkre mentem. Egy pozitívuma volt a dolognak,hogy ott ismertem legjobb barátnőmet,akivel mai napig nagyon jó a kapcsolatom. Aztán nagy vonalakban.Voltam szobalány(1,5 hétig),takarítónő egy pékségben(2 hónap),irodában(3 hónap) is dolgoztam.

Novembertől újra munkanélküli lettem.Már kilátástalannak tűnt mindent.50-60 ezres fizuk elmentek a szükséges dolgokra félre rakni se tudtam.

Végül egy jó ismerőstől jött egy pénzügyi felajánlás amivel már eltudtam kezdeni a tanfolyamot amire már általános suli akartam menni.

Szóval most már lassan 4 hete,hogy járok a tanfolyamra és jó minden. Májusba vizsgázok.Aztán ezzel eltudok majd helyezkedni.Végre egy álom ami valóra vált :)

Szóval ne add fel sose!!! :)