Igaz hogy a férfiak az anyjukhoz viszonyitva választanak társat a nők az apjukhoz viszonyitva?

rám nagyjából igaz.

anyám egy egy éles eszű,kiváló emberismerő,érzelmileg intelligens nő,ugyanakkor egyértelműen alárendeli magát a férfinak,vagyis az apámnak.

ezért én ilyen is nőt választottam partnernek mindig már sokadszor,ez a zsánerem.

Nagyon sokszor igen, de ezt nem szabad általános érvényű szabálynak venni.

Nem mindegy, hogy anyaként/apaként a szülő milyen volt, nem mindegy, hogy milyen volt a szülő-gyermek viszony, és ez, hogy hozzáju kviszonyítva választanak társat, ez így eléggé homályos és eltúlzó állítás.

Valóban gyakori, hogy a barát/barátnő bizonyos szempontból hasonlít az apára/anyára, de hogy miben, és mennyire, az megint csak változó.

Ha végignézek a családon, anyai nagypapám és apám ég és föld. Persze, vannak hasonló tulajdonságai (de bármely két emberben találunk hasonlóságot, ha nagyon keressük), de alapővetően teljesen különbözőek. Különböző az életfelfogásuk, az érdeklődési körük, a viselkedésük. Persze, aztán ki tudja, fiatal felnőttként milyenek voltak...

Anyu meg cseppet sem hasonlít az apai nagymamámra. Húgom férje meg apám ég és föld. Barátnőm viszont jópár tulajdonságában hasonlít anyura. Persze, ez természetesen nem tudatos választás eredménye, és meglehet, hogy pusztán véletlen, de idővel feltűnt, hogy jópár dologban hasonlítanak.

Abban viszont ne reménykedj, hogy erre lehet képletet találni, hiszen még maga a feltevés sem egzakt és általános érvényű.

7 év után rajöttem, hogy majdnem az apámhoz mentem feleségül.

Nagyon sok mindenben különböznek, de idővel rájöttem mennyiben egyeznek..

Külsőleg is hasonlítanak , pedig a ferjem 180cm alatt van , apu 190felett, férjem 67kg apu 120

Megis.. Pedig ferjem szőke, világos szem, apu barna.. De a szemöldök vonala, azakallviseles..stb..miatt az összkép már hasonló, amikor összejöttünk akkor meg nem volt így, vagyis nem vettem észre