INTJ-k! Ti élvezitek, hogy ebbe a típusba tartoztok?

Valóban igazad van. Egy kiegyensúlyozott INTJ-nek nem szabadna, hogy "gonosz" legyen.

Amúgy nem arra gondoltam, hogy a barátnőm buta(mert nem az), illetve nem is arra céloztam, hogy egy átlagos INTJ-nek nem muszáj okosnak lennie. Csupán arra, hogy nem feltételezi a típus azt, hogy valakinek minimum 130-as IQ-ja van, hanem valóban a gondolkodásmódot. Például egy INTP analitikusabb, mint például egy ESFJ, ettől függetlenül lehet az utóbbi az okosabb. Csak az INTP hozzáállás segít abban, hogy ellensúlyozza az abbéli hiányosságokat.

Én nőként tudtommal elég ritkaságnak számítok ennél a személyiség típusnál..INTJ/ENTJ keverék vagyok. Ami azt jelenti, hogy csak 10%-kal lettem ENTJ. Ezért úgy gondoltam van még jogom ide írni.

Én jelentősen élvezem, hogy nem üres fejü vagyok és nem csak a MOSTNAK és az ÉLVEZETNEK élek(bár ez csak az N tulajdonság miatt van). Vegyük úgy, hogy a legtöbb személyiség "átlagos". Mi kevesebben vagyunk és ha jobban szemügyre vetted ez nem is olyan rossz dolog. Tehát jobban felküzdjük magunkat a ranglétrán. Szerintem a 100%-os introvertált embereknél is lehetséges.

Ez az egész egy általánosítás. Engem tipikusan írritálnak az INTJ-k. Okoskodóak, azt hiszik okosabbak egyes embereknél, mikor csak az ego van a középpontban.

Ez ugyan egy korábbi kérdés, gondoltam azért hozzáfűzöm a véleményem.

Számomra segítség, sőt megkönnyebbülés volt az INTJ személyiségtípusról olvasni, miután kiderült hogy én is az vagyok.

A szüleim/környezetem folyamatosan azt szajkózza/szajkózta hogy legyek figyelmesebb, empatikusabb, kevésbé "szakértő". Nemrég megpróbáltam nekik (a szüleimnek) elmagyarázni, hogy hogyan gondolkozom (ez az előtt volt, hogy az INTJ tulajdonságaival tisztában lettem volna) de nem nagyon értették és csak szánakozva elkönyvelték, hogy nekem bizony szomorú életem lesz. Ez engem is elbizonytalanított és én is ezt kérdeztem magamtól: "Tényleg magányosan és bánatosan halok meg?". Majd valahogy elkezdtem utánaolvasni az INTJ típusnak (angol fórumokon főleg) és annyira megkönnyebbültem, hogy nem vagyok gyári hibás és hogy mások is gondolkoznak úgy mint én.

Ez most kissé hosszúra sikeredett, de azt hiszem ez hozzá tartozik a válaszomhoz.

Szóval összességében én szeretek INTJ lenni, egyrészt mert ez van, másrészt mert sokkal könnyebben meglátom az összefüggéseket/mintákat a szituációk során. Az INTJ-k az egyik legintrovertáltabb típus, ezért szerintem a mi boldogságunk elsősorban nem a környezetünktől függ, hanem könnyen képesek vagyunk a saját társaságunkban is elégedettek lenni, ezért gondolom hogy nem feltétlenül lesz szomorú életem a magány ellenére. Persze, azért kell pár jó, rokonlelkű barát/társ is.

A hátulütője ennek a típusnak viszont, hogy ritka, főleg lányok körében. Sőt, még az ehhez passzoló és hasonló gondolkodásúak sem teremnek minden bokorban, úgyhogy ez eléggé csökkenti az igazi, mély kapcsolatok kialakulásának esélyét.

Másrészt a többi emberrel való együtt létezés akaratlanul is vonzz (legalább is nálam abszolút) egy álarcot amit reggel felveszek, ha beérek szobámba, leveszek. Ezt lehet manipulálásnak/önzőségnek/képmutatásnak nevezni, de én inkább túlélésnek hívnám a saját szemszögemből.

Ez így most egy kisregény, de összességében talán nehezebb e típusként élni, de ki kell hozni belőle a maximumot.

Természetesen, 100%-osan büszke vagyok rá, az én nézőpontom szerint a többi a legerőteljesebb típusok közé tartozik. A fantáziadús és stratégikus gondolkozás, megtűzdelve a többnyire jellemző maximalizmussal, szinte egy jegy a az élre töréshez :D Élvezem, hogy nagy a képzelőerőm és, hogy percek alatt le tudok rendezni egy olyan kérdést, amin mások még további háromnegyed órát rugóznak - az más kérdés, hogy mennyire húzom fel magam, amiért tovább rágják ugyanazt a tökéletesen megemésztett témát, mikor kiböki a szemüket a kézenfekvő megoldás. Ilyenkor hajlamosabb vagyok kötözködő lenni, hogy kibillentsem őket a malmozásból.

Az úgynevezett hátrányait ennek a személyiségnek, nem érzékelem kifejezetten hátránynak. Nem vagyok túl nagy szociális lény, ergo az se zavar különösebben, hogy nem barátkozok könnyen és, hogy nagyon szelektíven válogatom magam köré az embereket, hogy vannak, akik túl durvának/nyersnek/lekezelőnek tartják ezt a típust. Kevés embernek adok a véleményére, nekik meg pont így vagyok jó, nem akarnak kontrollálni/változtatni rajtam.