Létezik, hogy valakinek nem volt az életében senki soha a példaképe?
Soha nem volt más a példaképem, mindig csak saját magam egy jobb változatát tekintettem/tekintem célnak.
Én rajongani sem igazán tudtam valakiért sohasem. Vannak kedvenc együtteseim, és nem tudom a tagok nevét, vannak kedvenc énekeseim, és nem tudom hány évesek, vagy hogy honnan indultak, esetleg mi a valódi nevük, vagy hogy kivel voltak/vannak együtt, mert nem igazán érdekel, csak a kezük alól kiadott munka.
Köszönöm a válaszokat és örülök, hogy azért van még ember, akinek hozzám hasonlóan nem volt sosem példaképe.
Már lassan kezdtem azt hinni, hogy ez valamiféle lelki defekt kifejeződése, aminek biztos az az oka, hogy anyám nem ringatott eleget.
Még egyszer köszönöm, de írjatok még. :)
Én is hasonlóan gondolom. Soha nem volt példaképem, 2 dolog miatt. Egyrészt azért, mert úgy voltam vele, mint itt sokan, hogy tudom, milyen ember szeretnék lenni, vagy egy elképzelt képem önmagam ideális "formájáról", persze nem minden részletre kiterjedően, vagy nem ilyen görcsösen megfelelni akarva, de tudom, hogy milyen tulajdonságokat becsülök, amelyekkel rendelkezni szeretnék. És azt is gondolom, hogy kortársaimhoz képest kicsit jobban tudom, mit szeretnék kezdeni az életemmel. Szerintem az sem baj, ha valaki esetleg nagyot gondol, mert legalább tudja, hogy merrefelé lője be a célját.
A másik ok az, hogy nem nagyon találtam olyan embert, aki ennek megfelel.
Ez volt fiatalabb koromban. Most sem vagyok öreg, 21 éves vagyok. Egyértelműen most sincs példaképem, nem jut eszembe senki, ha így megkérdezik. de egyes embereknek egyes tulajdonságait most már inkább amolyan versenyszellemből szeretném elérni. Például én szeretek idegen nyelveket tanulni, és ebben Oscar Wilde a példaképem, aki annyira jól tudott franciául, hogy regényeket és drámákat tudott így megírni a maga fennkölt, kissé nyálas stílusában, ami azért fontos, mert közönséges stílusban sokan tudnának egy regénnyi szöveget összeírni idegen nyelven, de költői nyelvezettel nem. De még egy-két fiktív karakter is van, akiket nagyra becsülök. Nem baj, hogy fiktívek, mert a tulajdonságaik teljesen reálisak, bármikor lehetnének élő emberek.
Én nem gondolom, hogy ha valakinek nincs példaképe, az bármit is elmondana róla. De azt sem, hogy ha valakinek van. Annyit jelent, hogy valakinek az ismerősi körébe tartozik olyan ember, akiben meglelte az általa becsült tulajdonságokat, vagy nem. (Ismerősi kör itt most lehet ismert ember is.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!