Létezik, hogy valakinek nem volt az életében senki soha a példaképe?

Gyerekkoromban Geszti Péter az volt, de felnőttként megvagyok példakép nélkül is és mégis boldogulok az életben. Boldog család, szép kocsi, stabil munkahely.

Szerintem a példakép csak mankó, mint egyeseknek a vallás. Értelmes ember megvan ezek nélkül is.

Nekem is van példaképem. Mondjuk nem ilyen híres, ismert ember, hanem a nagypapám. És nem azért, amit elért, hanem azért, amilyen jó ember. Sajnos már csak volt, mert már nem él. :(

A legnagyobb dicséret az volt, amikor egy családi összejövetelen azt mondták, hogy teljesen a papára emlékeztetem őket.

Szerintem talán annak nem volt sose példaképe, akinek céljai sem volt, vagy nem volt olyan ember a közelében, aki követendő példa lehetett volna.

Nekem sosem volt példaképem. Sose éreztem, hogy olyan akarok lenni mint X.Y. Nem is értem minek ez. Én én akarok lenni és nem más valaki utánzata.

Nem tudom mit árul el rólam, de nem vagyok önző és nem lettem szar ember, sem pedig furcsa.

Azért elfogadom, ha másnak kell példakép.

Így konkrét személy sosem volt. Sosem éretettem mások rajongását egyesek iránt.

Persze ha ez annak tekinthető, olyan ember sok volt, akik valamilyen módon hatást gyakorloltak rám, akikre felnéztem.

Szia! Olyan, hogy valakit szőröstül-bőröstül követendő példának tekintsek, olyan nem volt. Hiszen mindenkinek vannak hibái, senkit sem lehet tökéletes példának tekinteni. A példakép az én definícióm szerint ez lenne.

Olyan persze már sokszor volt, hogy valakire felnéztem valami miatt, például a kitartásáért. Szüleimet, és a tanáraim nagy részét mindig nagyra tartottam. Na jó, a szüleimet nem mindig :-P

Nekem sem volt soha példaképem.

41/N