Ti hány évesen gondoltatok először a jövőre? Mikor kezdtetek miatta izgulni?

Kis gyerekként (3-4 évesen) is voltak terveim. Nem valósultak meg, és nagyon gyerekesek voltak, de tervek voltak. Sárga ruhás kukás ember akartam lenni, mert tetszett az autójuk. Aztán rendőr akartam lenni, mert tetszett a TJ Hooker sorozat. Majd építész akartam lenni, mert kaptam egy legó csomagot, és tetszett az építészet.

Mire oda értem, hogy gimis lettem, már csak a túlélés volt a lényeg. Amiben jó voltam, azt erősítettem, amiben nem voltam jó, abból 2esre hajtottam. Végül sikerült az egyetemet is befejezni és az ösztöndíjamból megélni, de akkor már nem voltak terveim, csak a túlélés hajtott.

Oh, nagyon korai még ezen gondolkodnod. Ha gimibe majd felsőoktatásba készülsz vagy okj-re, akkor pláne. Kb 8-10 éved van még, amire odakerülsz, hogy befejezd a tanulást és munkát keress (ha érettségi után nem akarsz tovább tanulni, akkor csak 5). Én kb 5.-es korom óta tudtam a fő irányvonalat, hogy mit szeretnék, 18 éves koromban volt egy konkrét tervem, aztán 23 évesen szembesülve a realitásokkal pályát kellett módosítanom - pedig kitűnő voltam, versenyeket nyertem stb -, de sohasem késő. Nem feltétlen csináltam jól, de nem volt lehetőségem előbb megismerni a dolgokat. Pár ismerősömnek meg, akik ellébecolták az egész tanulást, jó munkájuk van. Tehát jól kell tanulni, de okosan is kell választani!

Most mindent megteszel, amit lehet, pár év múlva tájékozódj a lehetőségekről (mivel mennyire találhatsz állást). Érdemes az egyetem alatt gyakorlatot is szerezni. És persze néha engedj ki ;) Én ezt nem tettem, bele is fáradtam :(