Sokkalta megértőbb kedvesebbé váltam, közeleg a felnőtté válás?

egyre inkább figyelmen kívül hagyom a rossz negatívumokat, jobban figyelek a pozitívabb megjegyzésekre. a saját célommal törődöm és gyakorta az igazi barátaimmal vagyok. felül tudok kerekedni az emberi butaságokon, mert meg tudom érteni, hogy ki miért és hogyan reagál. egyszerűen, segítem őket. rájöttem hogy nem a harc a lényeg, hanem mások megnyugtatása. sokkal egyszerűbb békességet hozni a másiknak ha rávilágítok egy nagyon rossz döntésére, és arra hogy tulajdonképp még változtathat rajta, és nem pedig belé "rúgok", hanem felsegítek. magam mellé veszem, és tisztelem.

nem küzdök, hanem megbocsátok, nem marcangolok, hanem építek.

a jobbik felem mutatom, mert nem taposni kell hanem segíteni, ugyan akkor ráébreszteni a másikat arra, hogy ki ő, milyen is ő. és végezetül, megtanultam elfogadni a másikat, megtanultam értékké varázsolni a másik féllel töltött perceket.

megtanultam látni, és nem pusztán az orromig. megtanultam a kapcsolataimat békével rendezni, ugyan akkor önmagamat is védeni. megtanultam boldog lenni. mert aki hosszú időt tölt rossz emberek társaságában elfelejti ki ő, honnan is jött, és hogy milyen szép is a lelke.

Ami a legfontosabb, megtanultam megbocsátani.