Az baj, ha megváltozom… hirtelen?

attó függ mit értesz az alatt hogy rocker. Nekem elég ha van egy farmer, egy sötétebb pulcsi, bőrkabát, bakancs, egy lánc stb és már "rockerosan" vagyok felöltözbe, és ez mindenkinek egyből le is esik. Viszont mégsem annyira extrém hogy feltünést keltsen.

Ha viszont neked az a rockeros, hogy felveszel mindenféle karkötőket, nyakörvet, feketeére fested a körmeidet, stb. akkor azt mondom hogy inkább fokozatosan csináld.

Szerintem öltözz úgy, ahogy jól esik. Én is hasonlóan voltam, annyi különbséggel, hogy 10 évvel idősebb lévén, mint te, általános iskolában engem abszolút gyerekként kezeltek. Tehát azt kellett felvennem, amit anyám vett nekem, függetlenül attól, hogy tetszik-e vagy nem. Meg sem kérdezett, mielőtt valami ruhát hazahozott, hordanom kellett, akárhogy nézett ki és akárhogy lógott rajtam (általában minden amit vett, nagy volt rám és aztán ő ordított velem, hogy gebe vagyok mert lóg rajtam minden). Így aztán a ruháim többségét színes, mintás felsők alkották, farmerem nem lehetett csak szövetnadrág. Nekem meg a fekete volt a kedvenc színem ovis korom óta, de hát ,,feketét nem hordhat egy gyerek". 16 évesen mentem először dolgozni, végigdolgoztam egy nyarat és a nem tetsző ruhákat szépen lecseréltem egyszerű fekete pólókra és vettem magamnak farmert. Következő évben szintén nyári munkából vettem övet, bakancsot és befestettem a seszínű hajamat. Persze az osztálytársaim beszólogattak, hogy na mi hirtelen ez a nagy "rokkosság" (fájt leírni a szót) de tojtam rá, hiszen alig ismertek, nem tudhatták hogy azelőtt nem volt lehetőségem úgy kinézni, ahogyan szeretnék.

Szóval mindent összevetve, ha a helyedben lennék, én váltanék, pláne hogy megteheted (te döntheted el, hogy mit veszel fel és meg is veszik neked).

24/L