Le lehet szokni a panaszkodásról?

Hát szerintem még ismerőst sem érdekel a másik panaszkodása, idegent főleg nem fog.

Amúgy szimplán annyit kell tenned, hogy figyelned kell arra mit mondasz, és kerülni a panaszkodást. Nem kell kényszeresen minden esetben, de senki nem szereti azokat az embereket, akik rögtön köszönés után elkezdik a gondjaikat a másikra zúdítani.

Nem panaszkodni kell, csak magadban átgondolni, esetleg leírni és kész.

szerintem panaszkodni fontos dolog. és fontos, hogy legyenek olyan személyek az ember életében, akik meghalgatják ezeket, őket hívják barátoknak.

nyiván nem órákig tartó panaszáradatra gondolok, hiszen ez mentálisan megterhelő - és jó esetben nem azért mert nem kíváncsi rád.

mindenkinek jól esik, ha megértő fülekre talál. ilyenkor egy barát csak bólogat, nem ítélkezik, csak meghallgat. persze, ott a papír és a ceruza, ha nincs más lehetőség, de az azért mégsem ugyanaz.

az viszont nagy igazság, hogy semmiképpen ne tartsd magadban, mert telítődik a rendszer egy idő után és akár bele is betegedhetsz testileg-lelkileg.

én megszoktam..

baromi panaszkodós voltam..aztán egy másik országba költöztem,ahol ezt folytattam és észrevettem magam elég hamar,mert a helyi ismerőseim (bár nem mondták) tuti azt gondolták h 'na ez már megint csak sír-rí' mert ők sosem panaszkodtak-vagy csak kis mértékben.

szóval,igen,le lehet szokni róla.

ha nagyon kell,akkor anyukádnak/testvérednek panaszkodd ki magad:D őket talán még érdekli is:D

"szerintem panaszkodni fontos dolog. és fontos, hogy legyenek olyan személyek az ember életében, akik meghalgatják ezeket, őket hívják barátoknak. "

Én inkább úgy mondanám, hogy a problémák kibeszélése, vagy tanács kérése valamiben az fontos, és arra kellenek a barátok. Csak sokan szimplán kisebb nagyobb nyűgjüket is tragédiaként élik meg, és elmesélik mindenkinek aki szembejön. Főleg zavaró ez, mikor anyagiakról, munkáról van szó, amiben saját magának kell rendet raknia.

Tény hogy vannak mélypontok, de pont ezekkel és a sok panaszkodással lehet elűzni még a legjobb barátokat is. Mint amikor egy ismerősöm azonnal a szar politikai helyzettel jön, és csak panaszkodik. Amint elkezd beszélni, kb kimenekülnék a világból.

Még velem is megesett itt is, hogy válaszként kb én is "panaszkodást" írtam, aztán inkább fogtam és kitöröltem, mert minek traktáljak egy tök idegent a gondjaimmal, attól neki jobb nem lesz, és inkább írtam rövidebb lényegre koncentráló választ.

A panaszkodást, mint egy súlyos negatívumot figyeltem, meg. Adott esetben a látókör hiányát jelenti.

Le lehet szokni róla, úgy hogy a problémák megoldását megtalálja a panaszkodó.