Mit tegyek, hogy sikerüljön elfogadni a nővérem pasiját, látom, hogy bántja, hogy nem tudjuk elfogadni, és igyekszem kedves lenni, de akkor is tudja, hogy mi a véleményem, mit tehetnék, hogy ezt a rendetlen embert elfogadhassam?

Egy olyan pasasról van szó, aki a nővéremnél 13 évvel idősebb, tehát 42 éves, és van már egy 24 éves balkézről született fia. Az úriembernek szakma, végzettsége semmi, nincs semmije, se autó, se lakás, ellenben alkoholista, és az idősebb, gazdag testvéréék szoktak rá-ránézni, amíg nem volt a nővérem mellette. A balkézről született fiú nem vele lakik. A nővérem okos, értelmes, egyetemet végzett mérnök, saját lakás, autó, szép kereset, minden van...fel nem foghatom, hogy neki elég annyi ahhoz, hogy ezzel a senkiházival akarjon felépíteni egy közös életet, hogy "olyan kedves és figyel rám" - igaz ugyan, hogy mindent a nővérem végez neki, az ágynemű, konyhaeszköz vásárlástól az ingvásárlásig, és "türelmes, mert majd úgyis leszokik, mert csak azért iszik, mert az a legkönnyebb, de ha vele vagyok, akkor majd figyel, hogy ne igyon" - mintha ezt abba lehetne egykönnyen hagyni.

Ne értsetek félre, nem utálom ezt az embert, lényegében kedves, igaz, sajnos a különbségekből adódóan nem sok közös témánk van, de sose éreztetem vele, hogy hát, ne igazán az, ami.

De az is igaz, hogy neki hiába játszom el, és a nővéremnek is, hogy "az a lényeg hogy szeressen" - ezt nem így gondolom, mert szerintem egy közös élet felépítéséhez kicsit több kell annál, amit ez az illető nyújtani tud. Nem elég, hogy jó a szex köztük és "mindig vesz neki minden finomságokat" - ahogy mondják.

Nagyon rühellem a képmutatást, és tulajdonképpen nem ártott nekem - azontúl, hogy az én értelmes és szép nővéremet akarja lerángatni a maga proli világába. Amit nem akarok hagyni, persze, nem lehet bezárni.

Azt is tudom, hogy a nővérem pontosan tudja, hogy hiába mondom neki, hogy "jól van, nem baj, ha nem okos, nem törekvő, nem komoly ember, a lényeg, hogy szeret" - ez hazugság. És még egy érv, most van szerelem, okés, na de, ha besikerülne neadjisten egy gyerek, és két év múlva elmúlik a szerelem, akkor majd az alkoholista férjét aki ötven felé jár, majd neki kell ellátnia a pici gyerekkel? Mert ennek a mocsoknak csak annyira futja, hogy ilyen-olyan bódékban árulja a szendvicset, és ha alkeszkedik, akkor mondjuk két hétig nincs pénz, mert neki épp arra szottyan kedve, hogy jól benyomjon?

Hogy lehetséges, hogy ilyen előfordulhat, egy értelmes nő és egy ilyen semmirevaló ember? Mert - "rendes"?

Nekem a rendesről kicsit más fogalmaim vannak.

És higgyétek el, féltem a nővéremet, mert elvakultságában már olyanokat mond, hogy "milyen legyen az asszonynevem" és "majd ...(pasas neve)gyűjt pénzt és veszünk egy házat" és "a gyerekeinknek majd ez és ez lesz a neve, ő lányokat akar, mert fia már van" - borzongok még hallgatni is.

A családon is látom, hogy nehezen türtőzteti magát, és próbálnak jó képet vágni a dologhoz, az előnyeit nézni, de igazából ők se tudják ezt akceptálni, és érthető is.

Én szeretnék valami ötletet, hátha valaki volt már ilyen helyzetben, minden építő és értelmes véleményt köszönök.