Szerintek lehetek lelkibeteg így?

Üdv!

Ha mindenfélét mondtak, akkor nehéz dolog lesz, de megpróbálok valami hasznosat összehozni. A legkézenfekvőbb megoldás persze az lenne, ha magántanuló lennél, de gondolom annyi pénzed nincs, hogy külön tanárokat fizess meg. Az iskolarendszerünk egy nagy rakás szomorúság. Érthető a stresz, én is stresszeltem a suliban, amíg el nem kezdtem tojni a tanulásra...meg is lett az eredménye - utólag okos az ember. Lássuk csak, amikor belépsz az épületbe, megváltozol. Az iskolákban senki sem az igazi arcát muatatja, sokan megjátszák magukat, hogy ők legyenek a Janik a hegyről. Ha úgy érzed, hogy ez a "személyiség" csak az iskolában jön elő, sehol máshol, akkor az nem személyiség, csak a te EGYETLEN személyiséged egy másik aspektusa. Az is te vagy, más nem lehet. Az előtörése szerintem az iskolától és minden velejárójától való félelemből adódhat. Gondolog itt a tanárokra, osztálytársakra, bezártságra, olyan dolgokra, amire rákényszerítik a tanulókat, akaratuk ellenére. Ezek a dolgok ott munkálkodnak mindenkiben, van akire hatással van, van akire nincs. A tanulmányi eredményeidre is hatással van ez?

A pihenés fontos, de próbálj meg a mélyére menni a problémádnak, hogy kideríthesd mi okozza pontosan. Javasolni azt tudom, hogy próbálj meg buliként gondolni az iskolára. Én utáltam a munkahelyem, most is utálom. Utálok bejárni és rohadni bent. Egyszer úgy kezdtem gondolni rá, mintha szórakoznék. Segített ez, de még mindíg utálom a munkámat. Viszont a bent töltött idő repül, mert nem azzal vagyok elfoglalva, nem rágódok és nem siránkozok azon, hogy milyen rossz és kellemetlen nekem ott bent lenni. Nagyon sokat számít egy foglalatosság folytatása közben, hogy mi a véleményed az adott dologról. Ha folyton csak agonizálsz, akkor "belehalsz" lelkileg a szenvedésbe. Elsőnek fel a fejjel, és nem szabad sem pesszimistának sem depressziósnak lenni. Voltam én is depis, de úgy döntöttem, hogy nem leszek az, és ez segített. Dönts te is úgy, hogy nem félsz, nem feszülsz rá a zavaró körülményekre és akkor biztosan sikerülni fog kijönni ebből a helyzetből.

Jómagam is nehezen illeszkedek be idegen társaságba, de csak az elején megy nehezen. Idővel mindíg megtalálom a hozzám közel állókat, mind gondolkodásban, mind egyebekbe. Talán neked is segítene, de biztos tanácsolták már, hogy próbálj beszédbe elegyedni másokkal, vagy csinálj valami olyat, amire felfigyelnek és tiszteletet vagy érdeklődést vált ki irántad az a cselekedet. Ha nem akarsz társadalmi feltűnést kelteni, próbálj meg a tanulmányi eredményeiddel kilógni a sorból és láss csodát, mindenki téged akar majd utánozni, hacsak nem eminensnek titulálnak. Viszont a tanulással csak nyerhetsz és ne érdekeljen hogy ki mit mond rád! Eleve ne adj mások véleményére rólad, Te magad határozt meg, hogy ki vagy - legyél akárhol és élj úgy ahogy jónak látod!

Szia. A második válaszolóval értek egyet.

Nekem is ilyen gondom volt, sőt társult még hozzá egy-két kellemetlenség is. Tűzz ki egy célt magad elé, és végezd el úgy az iskolát, hogy az a cél lebeg a szemed előtt, akkor nem érzed majd annyira a szorítást és talán hasznosnak fogod találni az ottlétet. Ez nem könnyű, de ne rontsd el az életedet. Tarts ki! Ne hagy el magad, még ha senki sincs veled akkor se.

Én is pontosan ilyen vagyok! Szociális fóbia, mutizmus..

https://www.youtube.com/watch?v=avNk1ZO60iA

Irok barátkozhatunk :D