Ha egy kövér embert utálsz, mert kövér, valójában azt mondod neki, utállak, mert nem tetszik ahogy kinézel, megvetlek, és nem tartalak embernek, mert csúnya vagy - szerintetek jogunk van ilyenhez?

Ez a kövérségnek szól. Többnyire félelem, undor miatt. Az egyén nem szeretne azonosulni a kövérséggel, azaz nem akar kövér lenni.

Ugyan ezt írja le a Notre domei toronyőr című történt.

Nem, senkinek sincs joga erre, és nagyon csúnya dolog, amit régen csináltál!

Még jó, hogy legalább most, felnőtt fejjel elgondolkodtál, és sajnálod a dolgot, ez dicséretes.

Bár az anno megbántott kislányoknak gondolom, hogy már késő, de legalább akkor a jövőben nem fogsz másokat remélhetőleg már bántani.

Kirekeszteni nincs jogunk, utalni viszont van.

Mindenki azt utal amit akar.

Az érzéseinkről nem tehetünk, vagyis ha elborzaszt egy nagyon kövér ember látványa, amiatt felesleges bűntudatot éreznünk, de a megnyilvánulásaink felé nem lehetnek sértőek. Nincs jogunk megbámulni, megjegyzéseket tenni rá.

Annyit azért szeretnék megjegyezni, hogy aki nagyon kövér, (ez alatt 30-40-50 kg túlsúlyt értek, nem azt, aki kihízta a 38-as szoknyáját) az azért tehetett volna valamit magáért az alatt az idő alatt, míg magára szedte.

Kérdező én is kislány voltam, és a hozzád hasonló aljadékok tették tönkre a gyerekkoromat. Hála ezeknek az embereknek szinte 0 volt az önbecsülésem, és hála nekik alakult ki nálam beszédhiba. Egyedül a középiskolai éveknek köszönhetem azt ahol ma tartok.

Gondolom nem hallottál még a PCOS-ról, sem pajzsmirigy alul működésről, esetleg inzulin rezisztenciáról, vagy esetleg olyan gyógyszerekről, amik tönkre teszik a szervezetedet, a hormonháztartásodat, és ennek következtében alakulnak ki a fent említett betegségek, és akkor még meg sem említettem az agyalapi mirigy daganatának lehetőségét. Ha pedig már kialakult nem lehet belőle kigyógyulni csak a tüneteket megszüntetni hosszú kemény munkával, ami az adott egyén teljes életét megváltoztatja, sőt, van akinek sosem sikerül...

Elég primitív hozzáállás valakit a külseje miatt elítélni. Sose tudhatod, mi az igazi története, hogy tényleg csak igénytelenség vagy tényleg komoly betegség áll a háttérben.

Nem, senkinek nincs joga kirekeszteni a másikat emiatt, vagy megalázni az emberi mivoltát, mert neked nem szimpatikus.

Én ilyet még soha nem éreztem, ennyire nem kapcsolom össze a külsőt az ellenszenvvel és a rokonszenvvel.

A kövérekkel, hacsak nem betegesen kövérek, nincs bajom, de a nagyon soványaktól, megmondom őszintén, kiráz a hideg. Mikor meglátom, hogy kitülemkednek a csontjaik, göcsörtösek, mint egy száraz ág, a bordáik épp hogy ki nem szúrják a bőrüket, hát konkrétan libabőrös leszek, úgyhogy alig tudom titkolni azt, hogy fájdalmasan rosszul esik rájuk néznem.

Ennek ellenére nem utálom őket és nem tartom semmivel kevésbé értékes embernek, mint bárki mást, nem súlyban mérem az emberséget és nem is bántottam még soha senkit meg az alakja, a kinézete miatt. Sajnos nem tudok mit kezdeni azzal, hogy ennyire nem tetszenek, de emberileg ugyanúgy meg tudom őket szeretni, mint bárki mást.

Nálam alapvetően nem számít, hogy ki hogyan néz ki. Szerintem elég dedós dolog valakit az alapján megítélni, hogy milyen a kinézete. Viszont az is igaz, hogy a suliban sok gyerek ez alapján ítél, de ez a gyerekeknél természetes dolog. Inkább a tanárok, szülők, felnőttek felelőssége, hogy milyenné nevelik a gyerekeket. Ha úgy neveltek, hogy tiszteld a másik embert, és nincs jogod megbántani, beszólni neki, akkor nem is fogod a külseje alapján megítélni, pláne nem beszólni neki, ami nagyon csúnya dolog. Én nem is veszek egy ilyen embert komolyan, aki a külső alapján alkot a másikról véleményt. Egyébként a kinézetéről sok ember nem tehet (jó, azért elég sok kövér ember ha sportolna, mozogna, lenne igénye arra, hogy normálisabban nézzen ki, akkor úgy is nézne ki stb., de van, akinél betegség, mint ahogy az egyik előző válaszoló is írta).

Nálam egyébként úgy van, hogy ha férfiről van szó, felőlem lehet kövér vagy sovány vagy púpos, ha normálisnak tartom, akkor akárkivel ugyanúgy el tudok beszélgetni, jóban tudok lenni. Már sok példa volt erre.

A lányoknál is kb. ez van, volt már tolószékes csaj is, akivel jóban voltam stb. Viszont a csajoknál csak annyi megkötés van, hogy ha valaki nem tetszik, azzal a szerelem, szex nem jöhet szóba, csak a barátság. Mert ahhoz csak nekem van jogom, hogy eldöntsem, ki tetszik, ki nem.

Csak azért írom ezt, mert volt már kövér lány, akivel sokáig jóban voltam, és gondolom belém volt esve. Aztán jött egy szép, jó alakú csaj, akire egyből rámásztam...Ekkor a kövér csaj elkezdett pattogni, hogy de szemét vagyok, hogy "kirekesztem", amiért őt nem hívom el randizni, egy normális testalkatú lányt meg simán, egyből :D Na az ilyet viszont már nem szeretem, mert azt én döntöm el, hogy kit hívok el randizni, kit nem.

A gyerekeken nehezen kérsz számon valami primitív cselekedetet. Nem csak a kövérek vannak itt előtérben. Egyik osztály társamat tűz érte és a fél arca nagyon csúnya lett. Ő sem tehet róla. Mégis sokakat taszít. Kell hozzá egy érettségi szint és egy normális erkölcsi rendszer megismerése ahhoz, hogy valaki felfogja, hogy ezzel a másiknak ez rosszul eshet.

A gyerekek még ennek tudatában is szeretnek csúfolkodni. Ez nagyon sok helyen megfigyelhető. De nincs erre jog. 14 év alatt még becsület sértést sem értelmezi a jog.

Ezeket a tetteket nagyon sokan vagy elfelejtik, vagy szégyellik. De egy biztos. Ez a múlt. Ha mai ésszel ezt nem tennéd, sok mindent nem tehetsz, nem tudod visszacsinálni. Ez nem egy tudatos cselekmény. Ezért nem bűn. De az ismerős gyerekeinek elmondhatod szépen, ha ilyet tennének, hogy ez nem jó.

Érdekes, hogy a magyar népi kultúra része a csúfolkodó ének. Gyermek korból emlékszünk néhányra többen is.

Okolni a másik gyereket ilyen miatt ért sérelem miatt érdekes kategória. A körülötted elő felnőtt embereket inkább okolhatnád, hogy nem segítettek elviselni, feldolgozni ott helyben még a zavarok megszületése előtt