Fiúk, van még közöttetek olyan, aki nem az alakot nézi elsőre?

Elsőre mást nem nagyon lehet a felszínen kívül. Belülről megismerni valakit meg más kérdés, mert azt elsőre nem lehet. Ha pedig a kérdést úgy érted, hogy nem a külső a legfontosabb számára, akkor pedig van. Nekem pl. sohasem számított a felszín, én az észt és a leleményességet értékelem egy nőben. Ha az nincs, szimpátiát és tisztelet sem nagyon tudok iránta érezni.

17/F

Nálam ez valahogy így működik:

Általános tűrés vizsgálat:

-ránézésre megállapítom, hogy nem túl kövér nem túl sovány, korban kb hol helyezkedik el és a legfontosabb, hogy lány-e :D

Ha minden pozitív, akkor jön a második fázis:

Míg az "általános tűrés" nagyjából mindenkinél ugyan olyan, addig itt kirajzolódik az ízlésbeli különbségek.

Nálam pl. ha egy csaj átment az általános tűrésen, akkor utána a legfontosabb a feje(arca, haja, szeme stb.). Ha az arca megfelel, akkor a test legfeljebb ráadás lehet, ha az arca nem stimm, akkor az a csaj csak nagyon nagyon rövid időre jönnék össze vele, mondjuk egy éjszakára.

Az, hogy egy fiú mi szerint választ az függ az őt körülvevő közössétől. Vagyis, ha nagyon menő fiú kell, akkor valószínűleg szimpátia alapján választ, hisz legtöbbször az őt körülvevő emberek hozzák ki belőle, (így nem választhat csak tökéletes lányt, hogy ne cukkolják érte). Lehet az is, hogy a természete magától ilyen. Ezen a 2 csoporton kívüli fiúk elvileg mind normálisan választanak,(viszont ez elég kis ember egy közösségben. És ne beszéljünk arról, hogy ennek hány %a néz ki jól, van esze, egészséges, rendes...

(17/F)

Jelen :)

17/F

Én is a szemet, arcot nézem. Alakra csak annyi érdekel, hogy ne legyen nagyon elhízott.

26F

Próbálok semmit se nézni és az elmére figyelni, persze sokat nem mutatnak magukból az emberek általában, így talán a viselkedés, mozgás, modor, ilyesmik intuitív figyelgetése az első rendszerint. Ez uniszex, szándékosan nem vagyok kevésbé figyelmes egy fiúval, vagy egy időssel, vagy egy gyerekkel sem, mint egy akármilyen magával ragadó külsejű lánnyal. Persze ez se működik valami jól, de a szándék és a gyakorlat azért sokat jelent. Szeretem ezt az alapállást, úgy érzem, magát az emberi nemet tisztelem meg vele.

Kicsit túl sokáig is kibírom ítélkezés nélkül, és ez sokszor vezetett már necces helyzetekhez. Van, aki képtelen elhinni, hogy nem szívatom. Nem kérdez rá nyíltan, és sokszor hiába vagyok résen, csak akkor veszem észre, hogy tényleg nem vagyunk részei egymás világának, amikor már kezdi felhúzni magát.

Jó emberekkel viszont csak jó tapasztalataim vannak. Ők tényleg ugyanilyen figyelmesek és ahogy én is, ők is hálásak, ha a kis emberi hibáik fölött egyszerűen elsiklik a másik és a lényeggel, tehát a széppel és a jóval foglalkozhatunk zavartalanul, még tökéletlen kis emberi mivoltunkban is. Ez óriási erő.

Alak? Talán néha, fényképeken... De szándékosan nem nézegetek képes szakácskönyvet se, ha érted, mire gondolok. Valószerűtlen, még ha az ösztön azt mondja rá, hogy hűazannya, akkor is. A szem persze kivétel lehet. Rengeteg jó embernél vettem észre, hogy ilyen apró kis szeme, vagy nagyon felemás, vagy irdatlanul kancsal vagy akármi más volt eleinte, majd amikor jóformán megszokni se volt időm, egészen szép lett a tekintete, a típus pedig csak még színesebbé tette. Persze ez csak az, ahogy én látni vagyok hajlandó embereket. Gyerekkoromban jobban tudtam ezt, de most se rossz, és gyerekkorban még voltak csúnya és ijesztő arcok is szép számmal, ez valahogy mára elmúlt.