Mi a különbség a kevélység és a hiúság között? Tudnátok kérlek példákat is mondani? A fölényesség is idetartozik ugye?
Illetve minden ami a másik lenézésére hajt ha sértve érzi magát, az megintcsak ide tartozik ugye? Kicsit összevissza vagyok ebben.
Tehát pl a tiszteletlenséget én úgy értelmezem, ha a 7 fő bünt nézem, mint ami a kevélységbe tartozik bele. Még az álszentséget is ide gondolom. Mindezeket akkor is ha az elkövető tudatlan minderre. Sőt, legyen akkor itt a tökéletességi komplexus is.
Bár attól tartok ezek mind nemigazán válaszhatóak szét egy másiktól, a haragtól. Vagy esetleg mégis?
Szerintem csak árnyalatnyi különbségek vannak ezek között a fogalmak között.
Kevélység: büszke, lenéz másokat, csak az jó amit ő csinál. Itt azon van a hangsúly, hogy másokat néz semmibe, egy "übermensch" aki mindenkinél jobb.
Hiúság: Ez meg a kevélység alkategóriája, az egoista szinonimája. Viszont ők csak magukkal foglalkoznak, nem érdeklik őket mások, csak a saját érdemeik, szépségük. A különbség a két fogalom között abban állhat, hogy a hiú szó szerint lesz*rja a másik embert, a kevély ember mások fölé helyezi magát.
Tiszteletlenség: szerintem is oda tartozik, ahová mondod.
A harag meg teljesen szétválasztható ezektől, ellenhatásként lép fel ingerek hatására. Pl elvetted a babámat és haragszom rád - te mérted az első ütést valamivel, engem meg ez zavar és dühös vagyok rád.
Köszönöm jók amiket mondasz.
A haragnál arra gondolok, hogy a kevélységnek a következménye/előzménye mindkettő ilyesmi... Mivelhogy a kevélynél ha jól értem pl rámutatsz egy hibájára, teszem azt még akár jó szándékból is :), akkor az az kevélység tulajdonsága hogy ezesetben közli veled hogy nincs igazad, sőt érezd magad rosszul hogy ilyet mertél egyáltalán feltételezni/felhozni.
Valami ilyesmire gondolok de még nem teljesen tiszta.
Tehát egy sértődöttségből való visszavágás. Valami kell elgyen ami kiváltja a kevélységet. Mint tulajdonságot is meg mint aktuális viselkedést. És nyilván annak van egy lefolyása amihez tartozik legalább egy féle érzelem.
Szóval a kevélység definiálható úgy hogy az a valaki aki fölényeskedik, az kevély? Kevélységes?
Meg van aki siman ellentmond önmagának, csak azért hogy nálad jobban tudja. Akkor az is a kevélység, ugye? Gondolom fűszerezve némi önellentmondással, vagy a kevélyességhez tartozik az már alapból?
Bár egyébkent azon gondolkozom a hiúság az valahol feltétele a kevélységnek. Najó nemtudom. Hiszen elég csak másokat lenézni. Hmmm... Nemtudom látod...
A nárcisztikus az ugye minimum hiú, ugyebár... Azonban kevély is ugye? A szindrómára gondolok amit kivettek a nagykönyvből. Merthogy a virág az csak szép. :D Esetleg tudja is magáról. Azonban az csak büszkeség. Nemhiszem hogy egy virág tud beképzelt lenni. Aztán persze mittudomén. :)
Ezek fényében mit jelent a pökkhendi.
És ami most nagyon érdekelne, arra van e specifikus kifejezés, amikor valaki képtelen belátni saját maga számára hogy hibázott?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!