Szilveszter van de utálom az embereket gyerek létemre, ez mennyire súlyos?

Az életben mint mindenkinek elég sok buta emberrel találkoztam, sokszor vertek át, verekedtem, és teljesen becsaptak a barátaim. Jelenleg 1-2 barátom van akik szerintem el is felejtettek, a többi internetes (mert neten találok értelmeseket). Jelenleg úgy járok iskolába hogy egy "másik énemet" mutatom, amikor szeretem a barátaimat és vidám vagyok, de közben amelyik osztálytársam jogosan gyűlölöm, arról megnyugtat az a képzelgés hogy szembeszúrom egy tollal.

Túl sok a buta ember, az értelmetlen beszélgetéseikbe bele akarnak vonni mint pl. Real madridnak szurkolok ha te nem akkor dögölj meg... Már totálra unom, örülnék neki ha senki nem szólna hozzám az iskolában se az utcán. (Buszmegállóban egyik feketebőrű "másik énem barátja" elment mellettem és le homoszexuálisozott, példaként ha engem néztek önző nagyképűnek)

Mit gondoltok, szerintetek beteges vagyok?

Az értelmes embereket meg tudom kedvelni simán, csak kár hogy túl kevés van. És nem az a baj hogy nem vagyok pozitív.

Csak az a kérdésem hogy ti is voltatok/vagytok ilyenek, és igazából semmi komolyabb gond nincs ezzel a gondolkodásmóddal?

Köszönöm szépen a válaszokat.