Félek a társadalmi "lecsúszástól" és munkanélküliségtől. Őrültség vagy reális ebben az országban?

Nem egy olyan esetet hallok hogy 40-50 éves diplomás emberek nem találnak munkát maguknak,mert már "öregek".

Hadd tegyek be néhány idézetet:

"Mérnökként és rendszer-informatikusként, 20 év tapasztalattal a hátam mögött, három nyelvvel a zsebemben nem vesznek fel sehova. És nem csak engem, hiszen az ismerőseim között is jócskán vannak még állástalanok hasonló végzettséggel. A gond ott kezdődik, hogy a fejvadász cégek nem végzik a dolgukat. Ha igen, akkor sem a kívánalmaknak megfelelően. Az álláskereső jár hirdetésről hirdetésre, interjúról interjúra és nem történik semmi. A minimális követelmény az lenne, hogy ha már nem felel meg a “delikvens”, legalább egy “bocs de nem kellesz” levelet küldene. De még azt sem…..Ha “mérnökhiány” meg “informatikai szakemberhiány” lenne most nem itt tartanánk. Mégegy: Az elmúlt időben igencsak felértékelődött az (egykor megboldogult személyzetis) HR-es munkája. Ott kell lennie a “kiválasztásnál” ami az Önök cikkei szerint is abból áll, hogy ha 2-3 oldalnál hosszabb az Önéletrajzom, meg sem nézik. Gratulálok. Én a magam (39) öregségével is azt tanultam, minél tapasztaltabb valaki annál jobb munkaerő. Amikor egy “fehérpapíros” jelentkező ellen azért vesztek, mert túl hosszú az én mondandóm….No comment.

Élő példa: Vezető fejvadász cég által keresnek munkavállalót. Kérnek egy magyar nyelvű Önéletrajzot és megjegyzik, valami kevés (B1) Német is kellene. Az Önéletrajzom szerint Angol Német Orosz nyelveken beszélek (Nem B1 szinten :) ). 2 hét múlva jön a válasz emailben: “Köszönjük hogy jelentkezett, de az Ön német nyelvtudása nem elegendő. Amennyiben változás áll be (Tanul) úgy ismételt jelentkezését várjuk”….Mindezt bármilyen teszt, beszélgetés, kommunikáció, írat és egyebek vizsgálata nélkül. Egyszerűen eldöntötték, hogy nem beszélek németül…Hurrá.

2: Ügyfélszolgálat és gyártás/Termelés: Az elmúlt 3 évben voltam kábeltévé szerelő (Ahol a cég ugyan elfelejtett kifizetni de mellettem egy biomérnök szerelte a kábelt), Termelésvezető egy nagy multinál (Ahonnan érdemeim elismerése mellett 700 emberrel együtt kerültem utcára), Ügyfélszolgálatos (Sajnáljuk de megszünt a munkaköre a többi 110 kollegával együtt) Műszakvezető (300 illegálisan bevándorló munkás felett)

2008 óta több mint 400! állásinterjún voltam. Ezek között volt aki konkrétan elmondta, hogy túlképzett és túl öreg vagyok Volt amelyik büszke volt arra, hogy a google kereséseiben az állás szónál Ők az elsők, bár senkit nem akarnak alkalmazni. Reklámnak viszont jó. Olyan is volt, akinek az volt a legfontossabb, hogy miért akarok 100.000 bruttóért dolgozni, hisz a tapasztalatom sokkal többet ér……Igaz, utána azt is közölte, nem mer felvenni, mert ha találok egy jobbat, biztos otthagyom őket. Viszont a nekem kifizetendő pénzből felvesz két hobbi informatikust…..A legszebb, a 4 körös angol interjús állás ahova a hirdetés szerint “nem szükséges nyelvtudás”. MIután az 5. körben a cégvezetővel kellett beszélnem. (Azt mondta hogy azonnal alkalmaz csak a HR-Manager kisasszonnyal egyeztessek) A HR kisasszony életkorban 18 körülre saccolható élénken ecsetelte hogy neki fontos a cég jóhíre, ezért a 4 angol kör után beszélgessünk angolul. Az első kérdésénél kiderült, hogy a piaci angolt beszéli, azt is Bhangladeshi nyelvjárásban, törve. A végeredmény: Nem beszélek a cégnek megfelelő szinten angolul…….Egy év múlva futottam össze az igazgatóval aki sajnálkozását fejezte ki hogy “nem őket választottam”

Maximálisan osztom a véleményét, és rajtam kívül, még valószínűleg nagyon sokan ebben az országban. Igen, ha valakinek van jó pár diplomája és esetleg nyelvvizsgája, mert vette a fáradságot és tanult, esetleg mákja is volt, mert sikerült a rendszerváltáskor elhelyezkednie (ugyanis, akkor lasszóval kellett fogni a képzett és nyelveket beszélő emberkéket), mára pedig már elérték a negyedik, ötödik ikszet, akkor azoknak szinte lehetetlen elhelyezkednie. Mert túlképzett, tapasztalt, gondolkodik, ja és élve temesse el magát, mert öreg.

Az okos, tehetséges, drága pénzen kitaníttatott gyerekeink, pályakezdőként szenvednek a hazai munkahelyeken, mert nincs, aki betanítsa őket, nincs akitől tapasztalatot szerezhetnének, esetleg felnézhetnének, egyszerűen elevenen fillérekért ledarálják őket. Az ügyesebbek, pedig inkább kimennek (kiszöknek) nyugatra diplomás felszolgálónak, takarítónak, ki minek…..mert, még az is jobb. Igazán, büszkék lehetünk.

Különben ez a mentalitás csak itt keleten dívik. Nyomjuk le a béreket! Arra még nem jött rá senki, hogy egy tapasztalt, gyakorlott szakember több GDP-t termel egyedül, mint három gyakorlatlan? Ha ezt a tudást tovább adjuk, akkor az sokszorozódik!!!! Az évek alatt szerzett tudást nem lehet senkinek a buksijába önteni. Ha mindenütt 20-25 éves tapasztalatlan munkavállaló dolgozik, abból nem lesz növekedés, fejlődés. Nem hiába, régen, ha valaki kitanult egy szakmát, nem bedobták” barkácsolni”, hanem elküldték évekre egy mesterhez vagy kettőhöz gyakorlatot szerezni. Hát, itt a probléma! Ez a láncszem kimarad! Ezért nem lesz itt tündérmesébe illő növekedés, mert a szarból nem lehet ám várat építeni. A szakik pedig otthon kártyáznak, vagy keresztrejtvényt fejtenek, esetleg “keresett mérnökként” kábelt húzogatnak. Ez a nagy pazarlás kérem.

A felsőoktatásról nem is beszéljünk! Olyanok tanítanak számos területen, akik az életben soha nem is dolgoztak abban a munkában, azt sem tudják mi az, hogyan működik a gyakorlatban. A jegyzeteiket összeollózva mindenféle, sokszor egymásnak ellentmondó tanulmányokból állítják össze. A kölkök “szuper felkészülten” és meghasonlottan, jönnek ki az egyetemekről.Őszintén sajnálom őket. Minden haszontalan dolgot tanulnak, csak azokat az alapokat nem, amire tényleg szükségük lesz az életben, azt véletlenül sem. A munkahelyen, ha esetleg, jobb esetben sikerül a végzettségüknek megfelelő állást találniuk magára utaltan “barkácsolnak”, mert arra se szakember, se idő, hogy betanuljanak vagy előbb-utóbb megszöknek.

Hasonló cipőben járok én is, mint Ön. Nyomorult túlképzett vagyok két diplomával nyelvvizsgával, multis vezetői referenciákkal, sőt vesztemre hátrányos helyzetű nő, mert már 46 éves is elmúltam. Több életerő van bennem, mint sok huszonévesben, és azzal kell szembesülnöm, hogy a korosztályom hiányzik a munkahelyekről. Az engem interjúztatók, ha eljutok egyáltalán addig, lassan a gyerekeim lehetnének, nagyképűek, pökhendiek, nulla alázattal és tisztelettel. Nem is sejtik, ha ez a mentalitás nem változik, akkor csak éveik vannak hátra, és ők ülnek a mi helyeinkben.

A cikk-kel kapcsolatban szeretném megjegyezni, az ne írogasson hülyeségeket, aki azt sem tudja mi van a jelenlegi munkaerő piacon, mert ezzel csak mások ellenszenvét váltja ki. Ezt a blogot, nyilván azok olvassák, akik munkát keresnek, és nem szép azt az illúziót kelteni, hogy ” te marha”, aki egyébként is elég frusztrált már, van munkahely, a tapasztalt szakembereket keresik, mikor nem erről van szó.

Három éve egyik barátnőm, abba halt bele, hogy hat évig kitartóan keresett munkát kimagasló, multis vezetői referenciákkal, portugál és angol anyanyelvi szintű nyelvtudással. Akkor még nem igazán hallottunk “gazdasági válságról”, egyszerűen feladta az ádáz, megalázó küzdelmet és megállította a szívét, egy kiskamasz gyermeket és egy férjet hagyva maga mögött. Mára a helyzet, csak rosszabb lett.

Hány életerős negyvenes, ötvenes, hatvanas ember fog belebetegedni vagy belehalni abba, hogy önhibáján kívül nincs munkája, életcélja és esélye sem arra, hogy legyen? Gondolkodott már ezen valaki? A lakosság nagy része mentálisan rosszabb állapotban van, mint a világháborúk idején vagy után."

Elszomorítónak tartom hogy a tanult emberek akik sok évet ledolgoztak már nem kellenek.

Helyette felvesznek egy csomó huszonévest akiknek nem kell annyit fizetni,mint egy 50 évesnek.

Még fiatal vagyok,de félek ha megöregszem akkor velem is ez történne.

Őrültség ez a gondolat vagy nem?