Hogyan legyek normális?
Elég hülyén hangzik, szóval előre is bocsi...
Szóval az a helyzet, hogy valamiért sose voltak normális barátaim. Max ilyen kamu """"barátok"""", akik csak kihasználtak. És a legviccesebb az egészben, hogy nem tudom, mit rontottam el, mivel nem szoktam bunkózni másokkal...Mondjuk az lehet, hogy kicsit zárkózottabb vagyok az átlagnál, de az csak azért van, mert nagyon szégyenlős vagyok, és amúgy se hiszem, hogy csak ennyi lenne velem a baj...És szerintem ennek is, hogy nem voltak barátaim sose, köze van ahhoz, hogy mostanra már nem is tudok normálisan beszélgetni senkivel, mert nem tudom, mit kellene mondanom. Amikor beszélgetek is épp valakivel, tiszta ideg vagyok és szerintem látszik is rajtam, hogy mennyire rágörcsölök erre az egészre, mert mindig azt akarom, hogy jófejnek gondoljon, akivel épp beszélgetek és még tök egyszerű válaszokon is csomó ideig gondolkodok. Meg mondjuk közrejátszik az is gondolom, hogy egyre kevésbé bízok meg az emberekben. Az osztálytársaim közül is próbáltam olyanokkal így jóba lenni, akik szimpatikusak voltak, de kiderült, ők is felszínesek és kibeszélnek a hátam mögött, vagy mondjuk ezen az oldalon is, amikor rámírt valaki, hogy ismerkedjünk, 2-3 üzenet múlva nem is válaszolt. Persze ez nem csak az ő hibájuk, csak szerintem valahol mégis köcsögség tőlük, legalább is az én szemszögemből, mert amikor valaki beszél velem, mindig így tök lelkes leszek, hogy végre valaki szóba áll velem, aztán amikor csak úgy otthagynak, sírni tudnék, mert annyira szánalmasnak érzem magam, hogy így beleéltem magam, hogy talán lehetnénk akár barátok is, vagy valami, erre kiderül, hogy neki még annyit se jelentettem, hogy legalább elköszönjön és megmondja, mi baja van velem és ilyenkor sose bírom eldönteni, hogy csak azért nem ír többet, mert fogyatékosnak gondol, vagy mert eleve azért írt rám, mert pillanatnyilag unatkozott...
És hát...úgy érzem, kezdek bekattanni kissé, hogy nincs egy ember se, akinek elmondhatnám, mit érzek, meg minden...Szóval szeretnék normális lenni. Úgyhogy írnátok lécci ilyen tanácsokat, hogy hogy kell beszélgetni egy másik emberrel? Pl. amikor valaki rátok ír neten, hogy ismerkedjetek, akkor ti miket mondtok neki? Miket illik kérdezni és mi az, ami már túlságosan is intim dolog? Pl. azt megkérdezhetem egy embertől, hogy van-e testvére? Vagy akkor már hülyének nézne és lehordana, hogy mi közöm van hozzá? És mondjuk amikor buszon ültök épp és pl. egy öreg néni elkezd nektek beszélni arról, hogy milyen szar idő van, mit mondtok neki? Maradtok ennél az időjárás témánál, vagy másról is beszéltek? Stb. :/
válasza: válasza:Kedves Kérdező!
Látom én, hogy évekkel ezelőtti a kérdésed, mégis írok Neked és azoknak is, akik mostanában vagy ezután találnak ide, úgy mint én:
Először is nagyon sajnálom, hogy eddig csak két választ kaptál! Pedig tök normálisan írsz. Talán kevés embernek van türelme ilyen hosszú kérdést elolvasni. És akkor mi van? Csinálj belőle előnyt magadnak! Az írásod, a problémád alapján fiatalnak tűnsz, tehát akár választhatnál első foglalkozásnak valami olyasmit, ahol jól jön, hogy egész jól ki tudod magad fejezni. Változatosak a mondataid: a hosszúra sikerültek között azért vannak rövidebbek is, amik felüdítően könnyen felfoghatók! Haladsz a téma körülírásában. Folyamatosan vannak újabb nézőpontok!
Te idefigyelj! Ez mind jó. Ismertem egy hasonlóan viselkedő lányt. Magáról úgy tartotta, hogy szégyenlős és visszafogott, de ha szóhoz jutott, dőlt belőle a mindenféle gondolat. Most (20 évvel később) a helyi általános iskola alsó és felső tagozatában is tanít. Talán történelmet is. Szóval komoly dolgokat is, nemcsak a napközisekre vigyáz. De azt is megoldja: tud fegyelmet tartani, pedig néha hallani, milyenek a mai gyerekek...
Na, Neked mihez lenne kedved?
És itt a megoldás: amint valami elkezd érdekelni és foglalkozol vele, tanulod, csinálod, azonnal lesz témád és barátaid is!
Eredetileg csak ennyit akartam írni: járj el közösségekbe! Az én fiatal koromban a hétfő esti ifjúsági hittanórák voltak azok, ahol komoly felnőttes dolgokról is hallhattunk, utánna pedig ugye jött egymás hazakísérgetése, az órákig tartó beszélgetésekkel, az álmodozásokkal...
De ugyanilyen jó lehet, ha néptáncra vagy pl. "mezei futóversenyekre" kezdesz járni.
A legfontosabb tehát mindent egybevéve: Rendben vagy, csak találj olyan helyeket az életben, ami érdekel, ahová be tudsz illeszkedni, ahol a csapat egyik színfoltja leszel! Mindenki jó valamire, csak mindenki másra.
Esetleg még egy biztonsági tipp: ha még midig az elején vagy annak hogy jó társasági emberré válj: Dicsérj és kérdezz! A legtöbb ember úgyis saját magával van elfoglalva, azt hiszik, hogy csak velük történnek érdekes dolgok. Tehát add meg nekik azt az örömet, hogy mindezt elmondják! Ha valaki figyelmesen tud hallgatni és olyanokat kérdez, amivel "adja a lovat" a másik alá, hogy tovább mondja... Na, az ilyen "jó hallgatókról" szokták utólag elismerni, hogy "Milyen jót beszélgettem vele!" (Remélem mosolyogsz! Sziasztok!)
Kedves Kérdező!
Nekem 18 és 24 éves korom között Dale Carnegie: Sikerkalauz 1 című könyve segített!
Amikor véletlenül kezembe került egy utcai árusnál, már nősülni készültem, de tisztában voltam vele, hogy sok a hibám, hiányosságom. És nem is tudtam mik azok. Csak azt tudtam, hogy nem akarok olyan házasságot, mint a szüleimé, de azt nem tudtam, hogy milyen legyen a „nem olyan”? Hogy kell azt csinálni? Hogyan lehet „bebiztosítani”, hogy jó legyen? Mi kell hozzá? Pénz, jó állás, jó párválasztás, jó duma? Hát képzeld, így van. De mindezt hogyan lehet elérni lottó ötös vagy bankrablás nélkül?
Na, ebben segít ez a könyv: megtanít helyes álmokat dédelgetni, megtanít arra, hogy ehhez milyen „duma” kell és többek között, hogy mosolyogj! Vigyázz! Ha minden fejezetet meg tudsz fogadni, tehát mondjuk hetente csak egy dolgot másképp csinálni, mint addig, tökéletesen boldog lehetsz! Az az ember már nem az lesz, aki most vagy, hanem az az ember, aki akkor lehetnél, ha varázsütésre tökéletes lennél! Jó lenne, ugye? Hát rajta! Mondj el egy őszinte, sóhajtós imát! Adj hálát a Jóistennek, hogy élsz, hogy él még benned a vágy a jobb után, hogy ehhez segítséget is kaphatsz (ebben a könyvben) és képzeld el, milyen jó lenne, ha a szavaiddal mindig azt a jót érnéd el, amit eredetileg szerettél volna!
Ha én lennék az oktatási miniszter, akkor az összes középiskolában minden tantárgyat eltörölnék (a szakmaiakon kívül) és heti öt nap, napi öt órában ezt a könyvet tanítanám, sőt begyakoroltatnám szerepjátékokkal, a fiatalokkal! Ezért adnám az „érettségit”! Egy sokkal boldogabb, sikeresebb családszeretőbb generáció váltaná le a mostaniakat. Tudod, mit mondok? Minden álltalános iskolás jobban tanulna, hogy ezekben az iskolákban folytathassa a tanulmányait!
Keress rá, linket nem enged betenni. Megvehető már 200 Ft-tól használtan, van új is és van ingyen letölthető...
Én most rendelek belőle újat, mert szeretek kijelölni, beleírni és a harminc évvel ezelőtti első példányom elveszett. Ezúton kérek mindenkit, hogyha a kezébe kerül egy olyan példány, ahol a 249. oldalon ceruzával beírást talál, „Levélíráshoz is jó sablonnak” azt keresem, visszavásárolnám a többi személyes bejegyzés miatt. Köszönöm!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!