Magyarországon valaha létezett olyan hogy becsület, gerincesség?

Általános iskolából van az első emlékem, egy roma srác mindig átvert mindenkit. Azóta mindenhol azt tapasztalom hogy mindenhol mindenkit átvernek, becsapnak. A legnagyobb baj hogy családi szinten is ez megy. A szüleim mindent lemondanak az utolsó pillanatban, utána meg a szemembe röhögnek. Ilyenkor főleg apám vigyorgó fején látom az önelégültséget "hehe ma most jól átvertem, én vagyok a főnök a háznál", állandóan csak ígérgetnek, de eddig még semmit sem tartottak meg. Iskolában is eddig mindenhol az volt, hogy a többségnek mindig igaza van, bármilyen is a helyzet a legjobb választás ha behódolunk, és ez eddig még mindenhol így ment. Bevallom nincs elég erőm mindenkivel szembe menni, még osztály szinten sem, de lassan felőrlődök. Rájöttem arra hogy nekem is ilyennek kéne lennem, próbáltam, de nem ment. Egyenes, becsületes, gerinces embernek tartom magamat. Így hol a fenébe tudnék érvényesülni? És akkor még egyesek panaszkodni mernek a politika/gazdaság miatt, pedig ők is részesei ennek a rendszernek. Minden a tisztességtelenség alapján működik. Sokáig utáltam az osztálytársaimat, szüleimet, a kormányt, az egész világot, de most már közömbös vagyok, ezért igazából én mindig csak a kutyám szerettem. Tudom hogy én ebben nem veszek részt, mindenhonnan kilógtam eddig. Erre büszke vagyok, jól érzem magamat és boldog vagyok, ahogy van így pont jó nekem, mert máshol kárpótolom magamat mindenért. Viszont a jövőm miatt aggódok egy kicsit. Nem vagyok ebbe a családba való ahol most élek, ebbe az országba meg főleg. Köszönöm hogy végig olvastad. Azért tartottam leírni ezeket, mert abban reménykedek hogy így jobban tudtok nekem segíteni. Hova tervezzek? Hol tudnék teljes életet élni? Hol fogadnának be? 20/F