Az emberek miért nem értik meg a kicsi gondokat?

Szerintem ez nem kicsi gond, hogy valaki az egyik szemére vak. Ez komoly dolog és az egész életére kihat. Szóval szerintem ezt megértik az emberek.

Nekem kicsi gond, amikor valaki képes napokig szenvedni, hogy xy nem nézett rá, vagy rá nézett, de nem éppen olyan tekintettel, amire ő vágyott, vagy nem talált egy századik ruhát magának, stb. Na az ilyeneket nem akarom megérteni :)

Vannak emberek, akik érzéketlenek, önzőek, érzelmileg primitívek.

"A van nagyobb gond is ennél a világon" kezdetű mondatoknak nagyon szép pszichológiája van.

Akik ilyet mondanak, azokkal a beszélgetést általában úgy szakítom meg, hogy szerintem ez a kifogás primitív, és köszönöm nem kérek belőle.

"A téma eltérítése egy különösen érzékeny pontra" - Nem feltétlenül nyíltan vitatkozó, inkább a témát taktikailag értelmetlenségekre terelő viselkedés. Egy-egy szó kiragadása és azon való érzelmekkel dúsított lovaglása.

"Mások sokkolása érzéketlen viselkedéssel egy kényes, kifejezetten tabu témában" - Első körben az erős érzelmekre akar hatni a személyes vagy fájdalmas témákba való turkálással. Ezzel az erős kitörés keltette megtorlást akarja kiváltani, hogy figyeljenek rá, hogy foglalkozzanak vele is, ne csak a témával.

Ezeknek a célja az, hogy érzékeny pontra terelje a beszélgetést és feldühítse az embereket. Ezeket többnyire a gyerek kori sérelmekből, az szeretet- és, figyelemhiányból, valamint az unatkozás tényéből fakadó érzések motiválják Dr. Claire Hardaker szerint, aki tudományosan is foglalkozik a témának az internetes vonatkozásaival.

Mások közhelynek mondják az ilyeneket. Van egy nagyon jó írás, a közhely szótár. A bevezetést érdemes belőle elolvasni. Ha valakinek megvan digitálisan, akár be is linkelheti.

Nézd, mindenkinek az a nagy gond amit átél, mert azt neki kell kezelnie. Az emberek a saját problémáikat mindig nagyobbnak látják másokénál. Nyilván minden gondnál lehet nagyobbat mondani de az adott problémát ott, akkor neked kell megoldanod.

Nekem is vannak problémáim. Szemüveggel is alig látok de igyekszem nem ezzel foglalkozni. Amikor fiatalabb voltam úgy éreztem, hogy emiatt engem mindenkinek sajnálnia "kell" és én is megkaptam, hogy másnak mennyivel rosszabb. Ezen érdemes elgondolkodni. Mert van benne igazság. Az ember abból tud építkezni, amije van. Mások sajnálata nem visz előre.

Már nem panaszkodom, nem mondom senkinek, hogy milyen betegségem van, mi fáj. Inkább megpróbálok minél többet kihozni abból amit kaptam. Ezt tanácsolom neked is. A problémákat megoldani kell nem sajnáltatni magunkat miatta. Tudom, ez most kegyetlennek hangzik, de hidd el, sokkal többet veszítesz azzal, ha a környezeted magadra haragítod a magad sajnáltatása miatt, mintha arra törekednél, hogy túltedd magad a problémáidon és kihozd magadból a legtöbbet.

Na ja. Mindent lehet fokozni negatív és pozitív irányban is. :)

Azt gondolom, azért nem "értik meg", mert valójában nem érdekli őket. A többségnél a rátromfolás az alapprogram része (pl. emberek az orvosi váróban... tipikus), vagy úgy próbálják megkülönböztetni magukat, hogy elbagatelizálják mások problémáit... röhögj bele a képükbe Te is.

a kis gond az, hogy fehér zoknit vegyek fel vagy feketét. Az, hogy valaki vak 1ik szemére nem kis gond, hanem nagy!

Emberek meg érzéketlenek.

1, A mifélénk mindig túllicitál mindent, így a nehézségekkel is ezt csinálja. Pl.: neked a lábad fáj, akkor - én tudok jobbat alapon - nekem a vesém görcsöl.

2, Önzőek vagyunk nem tudjuk, de nem is akarjuk beleélni a másik helyzetébe magunkat. Rendszerint csak megy az álszent szöveg, hogy X szemébe 1-2 ember kimondják, hogy "jaj, te szegény, milyen rossz neked", aztán a háta mögött meg kifigurázzák.

Nagyon kevés az olyan, aki komolyan is megértő tud lenni.

Ez a két lehetőség van a miféléknél. Így tehát következtetés képen még mindig jobb, amit Te tapasztaltál, kedves kérdező, mert ők legalább nyíltan kimondták az negatív érzésüket.