Miért nem lesz alapból, születésénél fogva egy filozófusból zseni?

Mi van?

Vannak jó képességű emberek, magas potenciállal, és ha megfelelő közegbe kerülnek, akkor ki is tudnak bontakozni. A legtöbb ember aki filozófiát végez nem zseni (sőt...), a legtöbb zseni pedig nem filozófus. A kérdés pedig elég értelmetlen.

Zseninek a legelterjedtebb definíció szerint a 175 feletti intelligenciahányadossal rendelkező embereket nevezik. (Egyes források szerint 140.) A filozófus pedig a bölcsész területen belül egy foglalkozás. A filozófusok nagy része tehát a definíció alapján nem zseni.

Az intelligencia pedig nagyrészt szerzett képesség, persze, van genetikai alapja is, de sokkal fontosabb, hogy ezt gyermekkorban mennyire fejlesztik.

4-es: "Az intelligencia pedig nagyrészt szerzett képesség, persze, van genetikai alapja is"

Tévedsz. Az IQ-nak CSAK genetikai alapja van, minden más "fejlesztés" csak a műveltséget és a tanultságot jelenti.

Bármennyire is szeretnék sokan, senkiből sem lehet zsenit faragni, de még tehetségest sem - arra születni kell. Soha nem fogsz agyagból gyémántot csiszolni, ha csak agyagod van a kezedben - csakis egy szépen festett, mázolt, míves agyagtárgysd lehet belőle. De az is csak akkor, ha jól munkálod meg (ezt jelenti a tanulás).

Na ez a hozott anyag, ez a genetika.

Viszont remekül tönkre lehet tenni egy született zsenit, zsneiálist vagy nagy tehetséget. Ezt a legkönnyebb, hiszen ők mind nagyon-nagyon sérülékenyek, az átlagember pedig nem elég, hogy nem érti őket, de általában veszettül irigy is (aminek a következménye a gyűlölet, a bűnbakkeltés és a kirekesztés) - csak arra nem, ami a zseniséggel együttjár: kirekesztés, állandó magány, depresszió, meg nem értettség, céltalanság, elaprózódás.

#4

A zseniknek nem kell feltétlenül nagyon magas IQ. Bármilyen területen, ha valaki nagyon kimagaslóan teljesít azt zseninek nevezzük, pl. IQ terén 15-ös szórású IQ teszten 147-től.

#6

A zsenialitásnak fontos a genetikai alap, hiszen agyagból nem lesz gyémánt, csak szénből, de fontos a környezet, a tanulás, hiszen hiába van egy kis szened abból nem lesz csak úgy gyémánt, azért meg kell dolgozni. Tehát zseninek születni kell, de az még kevés hozzá, utána azt jól is kell fejleszteni. Ezt jelenti a genetikai és környezeti (szerzett) hatás.

"Viszont remekül tönkre lehet tenni egy született zsenit, zsneiálist vagy nagy tehetséget. Ezt a legkönnyebb, hiszen ők mind nagyon-nagyon sérülékenyek, az átlagember pedig nem elég, hogy nem érti őket, de általában veszettül irigy is (aminek a következménye a gyűlölet, a bűnbakkeltés és a kirekesztés) - csak arra nem, ami a zseniséggel együttjár: kirekesztés, állandó magány, depresszió, meg nem értettség, céltalanság, elaprózódás."

Tapasztalatból tudom, hogy ez nem így van. A zseniket nem érdeklik mások véleménye, alapból más közegben mozognak, de nem azért mert kirekesztik őket, hanem nincsenek egy hullámhosszon. Azok az átlagemberek, akik ismerik őket nem igazán irigykednek rájuk, hiszen látják, hogy milyen nehéz az életük, az állandó magány, meg nem értettség, emberi hülyeség folyamatos érzéklése, ezért nem próbálják kirekeszteni őket, alapból nem azonos körökben mozognak. (Általánosságban írtam, természetesen lehetnek kivételek)

És a kérdezőnek is válaszolva, a filozófus és a zseni két teljesen különböző fogalom. Miért vonzaná maga után egyik a másikat? A filozófus az élet, a világ, és önmaga megismerésén elmélkedik, a zseni pedig kiemelkedően jó abban, amit csinál. A kettő között nincs törvényszerű kapcsolat, ugyan annyira lehet egy filozófus lángelme, mint bármely más területen.