Történt már veletek, hogy a saját barátnőtök már nagyon az agyatokra ment? (itt most lány-lány baráti kapcsolatra gondolok)

Persze, ez mindenkivel előfordul. Nálunk főleg közös nyaraláson vagy régebben, gimis korunkban közös táborozásnál volt ez, amikor napokig együtt voltunk, akkor mindenkiből előjött ez.

Ha nem szeretnéd megbántani, akkor megpróbálhatod azt mondani, hogy nagyon rosszul aludtál, vagy simán elfáradtál, ezért türelmetlen vagy és nem szeretnéd megbántani, ezért inkább egy kicsit beszélgessen másokkal. Vagy ilyesmi.

De egyébként könnyen lehet, hogy ő is érez hasonlót.

Az én barátnőm például nem beszél ilyenekről, de egyszer csak fogja magát és duzzogva elrohan. Zavaró, hogy nem szól, hogy baja van, de ettől még nem szakad meg a barátság.

Szerintem beszélhetsz vele erről, de inkább olyankor, amikor éppen nem idegesít, mert akkor jobban tudsz arra figyelni, hogy ne bántsd meg.

Mindenkinek van szüksége egy kis egyedüllétre.

Nekem van egy barátnőm, akivel 9.-től érettségiig padtársak voltunk. Alapvetően nagyon szeretjük egymást és szerettük akkor is, viszont neki volt egy olyan fura szokása, hogy ha nekem megtetszett egy srác, akkor hirtelen neki is ő kellett. Mindig úgy alakult, h amikor kb egy hónapja elmondtam neki, h xy az aktuális szőke herceg, akkor 2 hét se kellett hozzá és töredelmesen bevallotta, h hát igazából tök ciki, meg minden, de neki is ő tetszik. Olyan is volt, h minden előzmény nélkül összejött a kiszemeltemmel. :/ Ezt leszámítva viszont imádtam mindig is. Aztán az egyik srác már több volt annál, mint h tetszik, és akkor a sarkamra álltam és elmondtam neki szolidan, kulturáltan, de határozottan, hogy ez így nem mehet tovább és vagy fejezze be ezt, vagy mi fejezzük be. Megértette, elszégyellte magát és ezután már csak egyszer volt ilyen. Azóta jó pár év eltelt, én 4 éve házas vagyok, a férjemet békén hagyja és minden rendben köztünk. :)

Ha egy barátság nem bír ki annyit, hogy kritikát gyakorolj a másik felett és megbeszéljétek a problémáitokat, akkor nem ér semmit az egész.