Lehet olyan életet élni mint a videó játékokba, akciófilmekbe?
Mert mikor nézem illetve játszom őket, amíg a monitor előtt ülök, egy teljesen más világba érzem magam.
Aztán bemegyek iskolába és egész nap szomorú vagyok, hogy olvasgatnom meg írogatnom kell, nem bírom így elképzelni az életem. Igazság szerint már 3-4. osztályos korom óta így érzek, most vagyok 10.-es. Nem múlt el, és biztos vagyok benne, hogy nem is fog, munkahelyet sem bírok elképzelni magamnak.
Történelmi és irodalmi művekből is azt vontam le, hogy érdemesebb inkább egy rövid és tartalmas életet élni, még ha veszélyes is, mint egy hosszú és unalmast.
Gondolom sok tizenéves van ugyan így ezzel, de én nem tudom hova rakni ezt a dolgot.
A legfontosabb, hogy felismerted (ez kevés függőnek sikerül)! Ez már függőségnek nevezhető, mert nem birod elképzelni az életedet gamelés nélkül. Az unokatesóm (18) teljesen elveszítette a realitást (kb. 10 éves masszív gamelés után), nyugtatókat szed most a héten már suliba se ment (ez 2 éve tart nála). Semmihez nincs kedve, állandóan szorong, nem tudja, hogy ki is ő valójában (ezt állítja). A szomszéd srác (19) is pszichológushoz jár, neki is alvászavara van, újabban az anyjával alszik. Tudsz aludni rendesen?
"sok tizenéves van ugyanígy ezzel" szerintem jól látod, ez lehet a legújabb "népbetegség". Sajnos, ha ezt felnőttel vagy "pszichológus szakemberrel" beszéled meg, akkor nem igazán fogják vágni: olyan emberrel kellene ezt megbeszélned, aki hasonlón ment keresztül.
Ahogy látom, neked az érzelmi állapotodat befolyásolja (a valóság meg sem közelíti a virtuális storylineokat), emiatt szomorú vagy. Ha szomorú vagy, akkor valami nincs rendben, érdemes változtatnod! :)
Hogy ne csak az észt osszam: mindig hiperaktív gyerek voltam, mikor megkaptam az első számítógépem már függővé is váltam. Nálam inkább idegrendszeri probléma jelentkezett, a dolgozatokkor nem tudtam koncentrálni, folyamatosan figyelni. A tetőpont 14-19 éves koromig tartott, amikor min. napi 5 órát gameltem online Warcraft 3-al. Profi játékos szerettem volna lenni, versenyen is akartam indulni (a legjobb global rankingom 210th volt). Rengeteg értékes időt fecséreltem a "semmibe". Utólag bármi többet ért volna, ha focizok vagy úszok vagy csak tanulok egy nyelvet ebben az időben. A gimi végén persze nem voltak jók a jegyeim, nem vettek fel az egyetemre, amit kinéztem, majd a barátnőm látta, hogy nincs benne sok potenciál, dobott. Itt döbbentem rá, hogy hova vezetett az online adrenalin, a versengés iránti vágy.
Most 22 vagyok és a következő félévben diplomázom. Azt tudom tanácsolni, hogy minél előbb találd meg azt a VALÓSÁGBAN, amit szeretsz a játékokban, filmekben!:) Mit szeretsz bennük? Hogy a főhős kigyúrt, menő, minden sikerül neki? (Sportolj, öltözködj, szocializálódj) Hogy gazdag? (Tanulj pénzügyet) Vagy a bámulatos grafikák tetszenek? (Legyél festő, tervezőgrafikus vagy játékkészítő programozó) Annál jobb nincs, mint amikor egy ember a szenvedélyének él és produktív vele. Érdemes elsőkörben felezni a gamelést és kipróbálni minden mást! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!