Kezdőoldal » Emberek » Emberi tulajdonságok » Hogyan nyerjem vissza a...

Hogyan nyerjem vissza a testvéreimmel szeretetét, ha nem árulják el, miért utälnak?

Figyelt kérdés
Minden akkor kezdődött, mikor az édesanyánk 9 évvel ezelőtt meghalt. Két nővérem van, akik 5 évvel idősebbek, ikrek. Apukánk nekik a nevelőapjuk, 2 éves koruktól, ők is apunak hívják, soha nem tett különbséget, türelmes, játékos apuka volt. A vérszerinti apjukat nem ismerték. Míg anyu élt, igazi nyüzsgő család voltunk:közös főzőcskézések, beszélgetések, nevetések, együtt töltött esték, karácsonyok, bevásárlások, filmnézések stb. Úgy éreztem, szeretnek a tesóim, boldogok vagyunk. Aztán anyu meghalt és míg ilyen esetben a legtöbb család összetart,még szorosabbá válik kapcsolatuk, addig nälunk az ellentétje történt: ők ketten kiváltak, apu és én hiába kerestük a társaságukat, folyton leráztak minket, és leginkább engem, ingerültek voltak, olyan dolgokkal kezdtek bántani, amilyenekkel azelőtt soha, övönaluli ütéseket kaptam tőlük sorozatosan, éveken át amolyan " na most van padlón, nincs itt anyu, most rúgjuk, gyerünk!" Az sem vette el a kedvüket a gonoszkodástól, hogy babám született s már pici korában egyedül maradtam vele, sőt! Neki is kijutott a bäntsokbol, főleg, miután megszületett az egyikőjük gyereke, onnantól az a kislány volt a kishercegnő, az enyémet viszont félresöpörték az útból. Nem kapott szeretet, sem dícséretet tólük, tettek róla, nehogy ügyes, önbizalommal teli legyen. Ma már 8 évesek a gyerekek, az övé agyon kényeztetett, szuper tehetséges és sajnos gonosz is, míg az enyém szerény, önbizalom hiányos, "ügyetlenke". A karácsonyok, egyéb családi összejövetelek fagyosak, ám mindenki mosolyog, mintha mindenvrendben lenne. Évekig próbáltam velük megbeszélni, meg akartam tudni, mi az oka a viselkedésüknek, de csak leoltottak, hogy nekik semmi bajuk velem, vagy a kislannyal, hogy mondhatok ilyet? Ma már messze elköltöztem tőlük, 90km-re, a páromhoz, mert nem bírom, annyira fáj a viselkedésük. A rokonainknak hazugságokat mondanak rólam. Pszichológus segítségét is kértem, de így sem lettem sokkal okosabb. Azóta az életem szomorú, elvesztettem a csaladom. Ti mit tennétek a helyemben?

2014. nov. 19. 21:16
 1/2 anonim ***** válasza:

Ahogy látom, elköltöztetek, van párod is. ( Gratulálok! :) )

Van saját életed.

Éld azt, boldogan!


ps.: a hurkák meg pukkadjanak meg!

2014. dec. 16. 21:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/2 A kérdező kommentje:

Jó tanács, mindenki ezt mondja ( a pszichológusomat is beleértve) Köszönöm! Azóta a párommal már külön mentünk sajnos. Így hát élem az életem, apukám szeret, vannak barátaim. Arra gyanakszom, hogy a kiskori féltékenységük, ami valójában egész életükben kitartott, bár titkolták,csak anyukánk halála után tört felszínre. Anyánk nem türte a féltékenységet, a rosszindulatot. De ő már nincs. Mindegy is.. ez van, ezzel kell együtt élni.


Köszönöm a válaszod és boldog új évet!

2015. jan. 2. 22:18

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!