Miért gondolja a férfiak többsége azt, hogy minden nő csak pénztárca alapján választ párt, és el akarja tartatni magát?

Azért mert a legtöbb férfi ugyanúgy ahogy a legtöbb nő, külsőségek alapján itél. Az ilyen pasik eleve nem sokra tartják a nőket, számukra az anyjuk az örök és egyetlen. Ezért nem is keresik az igazi nőt, felszínes kapcsolataik vannak buta szőke libákkal, nem csoda hogy ez a véleményük. Ha egy náluk okosabb nővel találkoznak, az meg azért nem kell, mert az túl okos, nem lehet irányítani.

Keress olyan férfit, aki előtt smink nélkül is mersz mutatkozni, aki nem várja el tőled a tökéletességet. Tudom kicsit nyálas ez a szöveg, de nem kell elkeseredni, mert vannak olyan férfiak, akik FÉRFIAK! Akik tudják, mi a dolguk, és tudják, mi a nő dolga. Nem tudom milyen indíttatásból tetted fel a kérdést, gondolom egy megsértett nő vagy. Kicsit más társaságban kell keresgélni, nem a puccos cicafiúk közt, és akkor megtalálod ŐT.

22/N

14 éves voltam, és abban reménykedtem, hogy egy napon nekem is lesz barátnőm...

16 éves koromban jártam egy lánnyal, de ebben a kapcsolatban nem volt semmi szenvedély. Úgy döntöttem, hogy életem hátralevő részét egy szenvedélyes nő mellett töltöm el...

A főiskolán rátaláltam egy szenvedéllyel teli lányra, de túl emocionálisnak bizonyult. Olyan volt, mint egy királynő egy jól megírt drámában: mindig csak sírt és öngyilkossággal fenyegetőzött. Elhatároztam, hogy egy olyan nőre van szükségem, aki stabilitást nyújt nekem...

25 éves koromra találtam is egy kiegyensúlyozott hölgyet, de eléggé unalmas volt. Abszolút megbízható jellemként semmi sem hozta őt lázba. Az életem egy nagy pangássá vált, úgy gondoltam, hogy izgalomra van szüksegem...

28 évesen találkoztam egy izgalmas nővel, de nem tudtam lépést tartani vele. Egyik dologból a másikba kapott, soha sem állapodott meg semmi mellett. Zabolátlanul művelt mindenfélét és mindenkivel flörtölt. Legalább annyiszor éreztem nyomorultnak magam, mint boldognak. Azt gondoltam, hogy egy ambíciózus hölgy jót fog nekem tenni...

31 éves koromban rátaláltam erre a nőre. Ő valóban a földön járt. Összeházasodtunk. Olyan ambíciózus volt, hogy elvált tőlem és mindenemet elvitte...

Most 40 éves vagyok és úgy érzem, lelkileg is érett férfivá váltam. Egészen egyszerűen egy olyan nőt keresek, akinek jó nagy mellei vannak...

:)

A válaszok magukért beszélnek:

http://www.gyakorikerdesek.hu/szerelem-szex__parkapcsolatok_..

"Az ilyen pasik eleve nem sokra tartják a nőket, számukra az anyjuk az örök és egyetlen."

Nem kell ahhoz anyuci pici fiának lenni hogy felszínes legyen valaki, szóval nem értem az anyával való kapcsolat hogy jön ide.

Ez nem igaz, ne általánosíts!

Vannak nők, akik valóban csak arra mennek, hogy eltartottak legyenek, és vannak olyanok, akik ezt elvből elutasítják. A férfi pedig AZT választja, amire ÉPP szüksége van. Nem gondoljuk azt, hogy minden nő számító kis fruska, és tudod... azt tartjuk igazán Nőnek, aki nem erre megy.

Évekig szoknyapecérként éltem, és jól éreztem magam. Nem volt fix barátnőm, de volt 3 nő, aki bármikor, bármire kapható volt, cserébe egy vacsora, egy új ruha, egy mozi elég volt neki. És jól éreztem magam. Nem járt kötöttséggel, mégis gyönyörű nők társaságát élveztem, kiéltem magam. Nem volt olcsó, de nem bántam, hisz erre vágytam. Nőre, aki bizonyos igényeimet kielégíti, és másnap reggel hazaviszem, aztán mindenki éli a saját életét. (A karrierem építése miatt egyébként sem fért volna az életembe egy szerelem.)

Aztán ezt az életvitelt folytatva lassan lenyugodtam és vágyni kezdtem egy Nőre, akit szerethetek is, és aki viszont szeret. Tudtam, hogy abban a társaságban, ahol a korábbiakat megismertem, ilyet nem fogok találni, és nem idegeskedtem, nem keresgéltem. Felvettünk a céghez egy új asszisztenst, már kb. 2 hónapja dolgozott nálunk, mire rádöbbentem, hogy fülig szerelmes vagyok belé. Elmondtam neki, Ő elvből elutasított, többek között azzal az indokkal, hogy mindenki azt mondaná róla, hogy csak azért van a főnökkel, mert... Nem akart eltartott lenni, elképzelhetetlennek tartotta, hogy az anyagi körülményeink különbözősége miatt képesek lennénk egy működő párkapcsolatra. Nagyon nehéz volt meggyőznöm arról, hogy működni fog, de szerencsére belement, és adott egy esélyt.

Azóta Ő Feleségem, és hálás vagyok a sorsnak, hogy megismerhettem.

Tehát kedves Kérdező, nem veszünk egy kalap alá minden nőt. Elég 5 perc beszélgetés, és rájövünk, hogy melyik nőnek mik a tervei...

Ez nem valódi történet,de nem hülyeség.

Egyébként nem gondolnám, ha nem azt látnám a környezetemben.

Valahogy a munkanélküli, minimálbéres férfiakért nem kapkodnak úgy a nők, ez kb annyira igaz, mint az, hogy miért gondolják azt a férfiak, hogy a nőknek tetszenek a jóképű férfiak?

Mert mondjuk úgy van?

Egyébként tudom, h nem mind ilyen, de elég benézni a családi kategóriába és tökéletesen látni, hogy milyen is a nők valójában.

Azt hiszitek nem járnak oda férfiak és nem látják a kommentjeiteket?

A lehúzás, a válás után mivel tudom még lehúzni, hogy tudnám magam eltartatni, jár e nekem abból a házból, amibe egy forintot nem adtam stb...

A legtutibb nálam az volt, mikor egy szerencsétlen srác feljött, hogy a barátnőjének tartozásai vannak, mert a volt pasijának vett belőle drogot és hogy ő nem akar a visszafizetésbe beszállni, mert semmi köze az egészhez.

Véleményt kért.

Jött vagy 20 válasz és a nők egyetértettek abban, hogy hát már mi az, hogy nem akar segíteni a visszafizetésben, egy háztartásban vannak, közösek a költségek még szép, hogy segít neki.

Palin láttam, hogy nem erre számított, hát írtam neki egy levelet, hogy ha rám hallgat, vár pár napot és kiírja majdnem ugyan így ezt a kérdést, csak cserélje fel a szerepeket.

Úgy is tett, sőt nagyon ráérzett, mert nem droggal írta ki, hanem valami "megbocsájthatóbb" dologgal(talán diákhitel volt).

Gondolom nem kell leírnom, hogy a hölgyek már nem értettek abban egyet, hogy közös háztartás meg a többi....

Szal erről ennyit.