Semmi vicc nincs a kérdésemben: Van, aki képes látni a jövőt?

A kérdés háttere, hogy mostanra jutottam el arra a pontra, hogy nem bírom magamban tartani ezt a dolgot. Egész életemben jelen volt és olyan 7-8 évesen kezdtem rájönni, hogy ez nem normális és ezzel az emberek általában nem tudnak mit kezdeni.

24 éves, átlagos férfi vagyok, 2 éve végeztem anglisztika szakon, azóta fordítói szakmában dolgozom, mert mindig is érdekeltek a nyelvek (leginkább az angol). Több konkrétumot nem szeretnék elárulni magamról.

Tehát a lényegre térve: Már gyerekkorom óta tapasztaltam látomásokat, amiket én csak "bevillanásnak" hívok. Amit nagyjából úgy tudok leírni, mint mikor az embernek egy fényképező vaku villanásnyi időre egy képet mutatnak. Azzal a különbséggel, hogy én nem képet látok, hanem egy érzést érzek. Ezt nagyon nehéz elmagyarázni, de a dolog lényege, hogy pár másodperc (max 2-3) és amit láttam/éreztem az megtörténik. A dolog megfoghatatlansága miatt én először nem is hittem el, hogy a jövőt látom, akkor kezdett bennem tudatosulni, amikor kb 10 évvel ezelőtt a "bevillanást" hang is elkezdte kísérni, így például, ha beszélt valaki, 2-3 másodpercre előre meghallottam, amit mondott (persze nem kikövetkeztetésről van szó, mert néha random szövegnél is megtörénik tv-ben rádióban, meg pl mikor vki bemutatkozik és előre tudom már a nevét). Ezek már nagyon egyértelműek voltak és teljesen biztos voltam benne, hogy a jövőt látom. A gond csak az, hogy ezek a "bevillanások" teljesen véletlenszerűek, kontrollálni nem tudom és csak 2-3 másodperccel előre "érzem", hogy mi fog történni, a legtöbbször fel sem fogom. Emellett pedig további "tünetek" is elkezdtek megjelenni. 7 éve, még a gimiben egyszer az egyik biológia órán a hátsó padban ültem és elaludtam. Fogalmam sincs, hogy miért, előtte és utána sem aludtam el sehol máshol az ágyamon kívül(nem vagyok egy könnyen elalvó típus) és emlékszem, hogy fáradt sem voltam aznap, mégis ledőltem a padra és elszédültem. Ezalatt egy álomszerű "látomást" láttam, amit nagyon nehezen tudok leírni, de nagyjából olyan volt mintha mindent kívülről láttam volna. Először csak a saját helyzetemet a Földön, a világegyetemben, olyan volt mintha teljesen elvonatkoztattam volna magamtól és a jelentől és már nem számított, ki vagyok és mi történik velem vagy bárkivel. Ekkor láttam meg egy ábrát (azért hívom így mert, nincs rá jobb szavam), de ez inkább egy érzés-áramlás volt felém és utólag lehetetlen megmagyarázni, mi volt az, de akkor a világ legtermészetesebb és egyértelműbb dolga volt és teljesen tisztán láttam mindent. Az idő volt az, de valami olyan formában, amit soha nem tapasztaltam:egység. Mindent láttam, ami történt és történni fog, egy "ábrán". Nem konkrét eseményeket, csak az egész idő szövetét. Mikor felébredtem nagyon megijedtem, emlékszem teljesen lezsibbadtam, szédülni kezdtem és elhánytam magamat. A tanár nő még haza is küldött. Nagyon rosszul voltam aznap fizikailag is. Aztán a rákövetkező napokban/hetekben elkezdődött egy másik dolog: elkezdtem megálmodni történéseket. Először csak kisebb dolgokat, pl egyszer álmomban a szomszéd vizslájával álmodtam, majd másnap a vizsla befutott a nyitott ajtónkon a lakásunkba (előtte és azóta sem csinált ilyet). Aztán később már durvább dolgokat is, mint pl egyszer egy piros opelt láttam széttörve az ámomban, majd másnap a hírekben az volt a hír, hogy egy piros opel karambolozott. Nagyjából egy hónap után ezek elkezdtek enyhülni és egyre ritkábban emlékeztem az álmaimra (szerencsére). Nem akartam ezt az egészet, mert nagyon ijesztő volt és miután az álmok enyhültek fél évig nagyon depressziós lettem. Az az érzés jött vissza bennem napközben, amit az álmomban láttam az időről, de mivel ébren voltam sokkal kellemetlenebb volt. Hirtelen nem érzékeltem semmit a külvilágból és teljesen jelentéktelen lett minden, ami velem történik. Ez akkor volt kellemetlen, ha épp valaki hozzám beszélt. Kb 1-2 másodperc volt mire elnyomtam az érzést, hogy ne ájuljak el, de sokszor az emberek így is látták rajtam a dolgot. Aztán ahogy teltek a hónapok egyre kevésbé emlékeztem az álmokra és szerencsére fél év után teljesen megszűnt a dolog.

Jelenleg változó intenzitással jelentkeznek a bevillanások és az álmok is. Egyenes arányosság van a kettő között. Pl van, hogy egy héten 3-4-szer is van "bevillanás", akkor rendszerint álmodok is legalább egyszer valamit, ami utána megtörténik, de van, hogy semmi "bevillanás" nincs egy darabig. Átlagosan hetente/két hetente 1x van valami.

Még azt hozzá tenném, hogy soha semmi természetfeletti dologban nem hittem és nem is vagyok rá vevő. Magamat teljesen tudomány pártinak mondom. Utána is néztem ezeknek a dolgoknak. Bár soha nem szerettem ezzel foglalkozni, mert mindig féltem, hogy visszajön a depressziós időszak, de elkerülhetetlen volt, hogy érdekeljen. Én egy édekes elméletet találtam az idővel kapcsolatban. Van egy elmélet, ami azt mondja, hogy az idő nem is létezik, igazából minden egyszerre történik, csak az agyunk teszi sorrendbe a dolgokat, mert nem tud egyszerre mindent feldolgozni. Ez megmagyarázhatja, amit láttam álmomban, de sajnos azt még miért nem, hogy miért láttam.

Egészségügyi háttérről meg annyit, hogy szerencsére semmilyen komoly betegségem nem volt. Anyukám testvérénél 4 éve szklerózis multiplex-et állapítottak meg, ekkor javasolták az egész családnak, hogy menjünk el egy CT/MR vizsgálatra. Én érthető módon féltem akkor, hogy találnak valamit. De nem így lett. Szerencsére minden normális volt.

Valamint még annyi, hogy egész életemben sportoltam, így soha nem nyúltam tudatmódosító szerekhez, amik esetleges tévképzeteket hozhatnak elő. Füvet sem próbáltam soha.

Nagyjából ennyit írnék le. A legjobban annak örülnék, ha valaki felvenné velem a kapcsolatot, akinek hasonló élményei vannak. De azt is jól venném, ha valaki bárhogyan tudna segíteni. Elsősorban megszüntetni szeretném ezt a dolgot, de az is jó lenne, ha legalább kontrollálni tudnám. Objektív véleményeket szeretnék, ha lehet, nem tarot és kristálygömbös jósokat. Előre is köszönöm a segítséget.