Szerintetek paraszt vagyok, ha nem szoktam köszönni azoknak akiket látásból ismerem?

Attól függ. Akikkel utcán találkozok rendszeresen, mert egy időben megyünk munkába és már többször láttam, azokkal nem köszönünk egymásnak.

De egy lakókörnyezetben már szerintem bunkóság. Én azon voltam nagyon kiakadva, hogy pl. ugyanabban a házban laktunk egy pasival, találkozunk majdnem minden nap, de legalábbis minden másnap a kapunál kifelé-befelé jövet, egy alkalommal láttam hogy jön picit mögöttem, megálltam a kapuban, tartottam neki az ajtót (egyértelmű volt, hogy őt vártam meg,hogy ne pont az orra előtt csukódjon rá az ajtó), köszöntem, erre néz rám meredten mint a birka.

Onnantól kezdve simán elindultam a lifttel, egy másodpercre se fogtam az ajtót, a mindennapos apró figyelmességek amivel az emberek udvariasan segítik egymást, azt hagytam. Soha többet nem köszöntem, utána egyszer előfordult, hogy álltunk ketten, jött, köszönt, a másik visszaköszönt én meg nem.

Nálunk ahol korábban laktam előfordult, hogy szóltak egymásnak a lakók, ha valakinek látták hogy a kocsin letörték a tükröt, jönnek a közteresek és a kocsija feneke átlógott a táblán, stb, még akkor is, ha csak látásból ismertük egymást és soha a köszönésnél többet nem mondtunk. Az ilyen bunkókat meg mindenki hanyagolta.