Ti nem érzitek azt, hogy jó lenne néha "gyengének" lenni?

Az a baj, hogy ezt nem tudom, hogyan tudnám megfogalmazni. Ha például nem neked kellene megoldanod mindent, ha lenne valaki akire támaszkodhatnál, ha nem kellene szinte minden pillanatban magabiztosnak látszanod.

Mert én már belefáradtam abba, hogy folyton erős vagyok.

Ha nem segít senki, és nem oldja meg helyettem senki a dolgokat, akkor megoldom én, ahogy azt nap, mint nap teszem.

Egyetértek Veled második válaszoló, hogy azok a példák, amiket leírtál, ezek olyan élethelyzetek, ahol az embernek keménynek kell lennie.

Gyerekként valóban "könnyű" volt (leszámítva a bizonytalanságot, a veszekedéseket, a válás lehetőségét), mert az anyám kötötte a cipőmet, és ő vitt az iskolába. Aztán ezt én megtettem az öcsémmel, mert az anyám korán meghalt, ezért a háztartás vezetése mellett gyereket neveltem, és tanultam egy gimiben. Az apám volt, hogy az alkoholhoz nyúlt, de valahogy túl lettünk azon is. 18 éves korom óta magamat tartom el (most 24 vagyok) az egyetem mellett dolgoztam gyárban és sok más helyen is. 18 éves koromban derült ki, hogy bár nem halálos, de gyógyíthatatlan betegségem van. Engem férfi még nem szeretett, de talán jobb is így.

Nem bántottál meg, tisztában vagyok vele, hogy vannak ettől sokkal rosszabb, és kilátástalanabb helyzetek. Nem azért írtam le, mert azt várom, hogy most sajnáljatok, azzal nem megyek semmire. Csak lehet egy konkrét példán keresztül jobban látszik, mire szerettem volna rákérdezni.

Köszönöm a válaszokat!