Ti meddig tűrtétek, hogy "madarak" legyetek?

Én akkor jöttem rá amikor reggel a kerti madáretetőben ébredtem és anyám mondta, hogy éjjel alvajárva kotkodákoltam.

Én most értem a türelmem végére!Rámászott a pasimra a tesóm sógornője, és van pofája ide mászkálni!Eddig nem szóltam,mert nem akartam balhét,de a pofátlanságnak is van határa!

#2 vagyok. Ja! És ráadásul úgy,hogy együtt nőttünk fel,én azt hittem barátok vagyunk!

Az én sztorim, amikor betelt a pohár: Évekig barátnők voltunk, legjobb barátnők, egy tanfolyamon ismerkedtünk össze, volt amikor kért kölcsön pici összegeket, amiket vissza is adott, ezzel nem is volt baj, mert úgy tekintettem rá mint tulajdon testvéremre. Egészen addig, ameddig kölcsön nem kért egy nagyobb összeget. Volt annyi nálam amennyit kért, de valami megérzés folytán csak 1/3 részét adtam oda a pénznek, mert úgy éreztem hogy nem biztos hogy visszakapom. Amolyan női megérzésféle volt ez. Az volt az indoka, azért kell a pénz, mert nincs pénzük szinte kajára.. Jól van, elmentem odaadtam. Eltelt 1 év, azóta is adja vissza, már ha fillérenként adta volna minden nap, akkor is szerintem ki lenne fizetve! Azóta hogy kértem tőle, hogy jó lenne ha visszaadná azt sem kérdezi meg hogy élek e vagy halok... Amikor szóvá tettem neki hogy azt hittem barátok vagyunk, mert szinte össze voltunk nőve, és éppen ezért csalódtam benne, szó nélkül hagyta.. hát ennyit ért a jóindulatom, és a szeretetem... 24L

Szinte azonnal. Csak vártam, hátha a lelkiismerete elindul, addig végig néztem még meddig képes süllyedni.

3 Sátán mindig a leggyengébb láncszemet használja fel, és lehetőleg olyat, aki felé szinte a legtöbb érzésed van.