Miért zavarja az anyukákat ennyire hogy valaki undorodik a gyerekektől és jobb/több életet szeretne mint annyit csak, hogy gyereket nevel?

Páran félreértették. Az előző kérdést nem én tettem ki, csak szerettem volna válaszolni.

Nem, ha valakivel erről beszélgetek, akkor próbálom nem bántóan előadni az álláspontomat, amivel egy dolgot érek el, hogy nem veszik komolyan.

Nem mondhatom egy kisgyerekes anyukának aki megkérdezi, hogy miért nem akarok gyereket, hogy mert egyszerűen utálom őket és undorodom a nagyon kicsiktől. Irritál mindenféle korú gyerek és irritál az is ha valaki terhesen pózol és irritál az is, amikor random idegesítő gyerekre mondják, hogy ugye milyen cukiii? Néznek rám mosolyogva és várják a választ, hogy igen nagyon cukiii. Az, hogy pont 2 perce mondtam, hogy nem szeretem a gyerekeket az nem zavarja őket. Egyszerűen az agyuk rövidre zár olyankor, mikor elmondom szépen a véleményem. Mintha nem is mondtam volna semmit. Képtelenek elfogadni az ilyen véleményt.

Na most elmondom még egyszer, senkit nem szoktam megbántani. Mindenkinek aki érintett gyerek dologban annyit mondok, hogy nem szeretem őket és nem is tervezek gyereket. Az életem szeretném teljesen más formában élni és szerencsére ebben a párom is támogat.

Nem aggódom azon mi lesz öregkoromban. Sokan gyerek, unoka mellett is teljesen magányosak és egyedül otthon segítség nélkül élnek vagy éppen öregek otthonában. A gyerek ha már ilyenforma befektetésként tekintenek rá sokan, nem nagyon térül meg.

A másik dolog amitől hányingerem van az a háttér. El kellene hinni, hogy ahol gyerek van ott boldogság is van. Mindenki örül, hogy jajj de jó kisbabájuk lesz.

De közben a párkapcsolatuk romokban van, mindenki tudja. Aztán jön az ötlet, gyerek háháh na majd ettől jobb lesz. Erre egy csettintésre elfelejti mindenki, hogy nem is boldogok együtt. De jó gyerekük lesz. Nekem ilyenkor az jut eszembe, hogy milyen jó lesz a gyereknek amikor a szüleit hallja állandóan vitázni, milyen jó lesz elvált szülő gyerekének lenni. Milyen jó lesz kisgyerekes anyukának mikor kiderül a férje megcsalta. Miért? Mert a gyerek nem megoldás. Valahogy nem tudom éljenezni azt amikor ilyen helyzetben szülnek és nem érzem, hogy ő jobb ember lenne mint én, hiába a reprodukció. Ez sokkal nagyobb önzőség, mint nem szülni.

Aztán van az amikor boldogok együtt, de megfelelő pénzügyi háttér nincs. Nem baj, gyerek az kell, ez az élet rendje. Aztán jön a sírás, hogy ez kellene, az kellene, nem tudja megvenni, miből veszi meg. Kérdezem én, ő nem tudta, hogy gyereket nevelni sok pénz? Ki az önző? A gyereknek is rossz lesz és neki is.

Aztán van amikor olyan párkapcsolatban élnek, hogy nem szerelem, nem túl nagy boldogság, de nem is elviselhetetlen a másik és még pénz is úgy ahogy van. Na most ilyenkor alap, hogy kell a gyerek. Végre valaki akinek tudok szülni. Megint jönnek a mosolygós arcok, hogy jajj hát kisbabájuk lesz. Szóval akkor langyosvízben leélni az életem az tök jó dolog, mert hát van gyerekem és az a lényeg. Aztán jön a második is rövidesen, mert az életem még mindig langyosvíz, egyre unalmasabb minden, nem érzem, hogy égetően szüksége van rám valakinek, hogy dolgom van az életben, szóval a megoldás a kisbaba nevelés újra. Két gyerek már lefoglal egy darabig.

Ha valaki tényleg nagyon nagyon boldog és pénz és minden megvan ahhoz, hogy nyugodt, boldog családi életük legyen és ott lesz baba, na azzal semmi bajom.

De ez annyira ritka. Ehhez képest kimegyek jó időben az utcára és azt látom, hogy mindenhol özönlenek a gyerekesek, a babakocsisok, a terhes nők. Úgy szülnek egyesek, mintha pisztoly lenne a fejükhöz tartva.

Egyébként 27 éves vagyok, ebben a korban a legtöbben már pánikolnak, hogy megtalálják az apajelöltet ha még nincs gyerek és már kezd gurulni a gyógyszer. Nem véletlenül írtam, így. Apajelöltet, nem szerelmet. Sajnos ugye a kettő nem ugyanaz.

Még a 9-es kommentelőnek válaszolok és végeztem is.

Igen, szeretek és nagy mázli, hogy a mai világban rengetegféleképpen meg lehet előzni a nem kívánt terhességet. Régen is próbálkoztak mindenfélével, hogy ne szülessen meg a gyerek, több kevesebb sikerrel. Még az is lehet, hogy képes lennék megvonni magamtól a szexet. Nem tudom mi lenne, ami biztos, hogy ha akkor élek és mégis becsúszik és megszülöm...na akkor az a gyerek se lenne boldog nem csak én. Attól, hogy rá lennék kényszerítve a nevelésére, még nem szeretném őt és szerintem az a világon a legrosszabb lehet mindkét félnek.

Utolsó ezt nagyon jól leírtad!

De nem értem akkor sem, hogy hogyan lehet valakinek fontosabb az, hogy tartozzon valahová bármilyen felszínes is, minthogy legyen saját akarata, véleménye amit fel is vállal...

Az életünket magunk miatt kell élnünk, nem más emberek véleménye miatt. Ez tényleg idomítás :O :D