Szerintetek érdemes avagy szabad a szívére hallgatnia az embernek ( függetlenül a témától ) vagy inkább jobb a logikára és egyéb száraz tényekre alapozni? Természetesen manapság nem rózsaszín lányregényekben.

Ilyenkor a legcélszerűbb az ha az ember nem csak a szívre hallgat, hanem az eszére is és átgondolja a dolgokat, a döntéseit.

Én amikor egy döntés előtt álltam főleg amikor már kezdtek alakulni a dolgaim a barátnőmmel kapcsolatban, akkor ugye éreztem hogy kezdek szerelmes lenni belé, és nem csak a baráti szeretet volt meg bennem, de ugyanakkor nem csak a szívemre hallgattam, hanem agyban is végig gondoltam a dolgokat, amiket mesélt az életéről, meg az eddigi kapcsolatairól meg az életfelfogásával kapcsolatban is azért végig gondoltam, hogy ha hosszú távra terveznék akkor mennyire működne a dolog. Persze nagyon megvolt bennem a szerelem érzete már, pár nap után, és akkor ugye már nagyon akartam, de még mindig nem tudtam igazán jó döntést hozni, mert ugye ilyenkor ha az elején elutasítom inkább akkor nem lesz annyira pocsék érzet hogy jobban beleszeretek és nem működne a kapcsolatunk hosszú távon. Persze sok pozitívuma volt a jellemek, és én eldöntöttem hogy összejövök vele, mert szerettem, és végig gondolva főleg a hibáit azokon lehetett segíteni, és nem csak a jót kell elfogadni, hanem a rosszat is, egy bizonyos határig. És én akkor már tudtam hogy jó döntést fogok hozni, és ez így is lett, mert már 4 éve együtt vagyunk, és még mindig megvan a szerelem, meg a szeretet is. Részben együtt élünk már, de még a szüleimnél mert a házunk még nem teljesen lakható, még van mit melózni rajta, de idővel az is rendben lesz, és így hogy a barátnőmmel a szüleimnél élünk még, nagyon jól kijön midnenki, mindenkivel, a szüleim is nagyon megkedvelték, én is jóba vagyok az ő szüleivel, de a munkába járás miatt, nem tudtunk odaköltözni pedig nagyobb helyünk lenne ott, de onnan autóval még egyszerűbb bejutni a munkahelyünkre, de nem dolgozunk mindig egy műszakba mivel én csak kettőbe dolgozom, ő meg háromba, plusz időnként hétvégén is megy, vezetni meg ő nem tud, és nem is akar. Így ő buszhoz lenne kötve ami onnan a faluból nem indul akkor hogy időbe beérjen, átszállással meg még bonyolultabb mert nem lakik messze csak olyan útvonalon ahol ritkán indul közvetlen buszjárat. Eddig a szomszédjuk vitte pt dolgozni, de ő leszámolt egészségügyi okok miatt. Akkor költözött ide hozzánk hogy egyszerűbb legyen az élete. És persze én azt is logikusan végig gondoltam mert a ház már megvolt, csak nem volt még elég pénzem hogy a nagyobb munkákba belefogjak, meg nagyon a motiváció sem mert a szüleimnél voltam akkor is hogy tudjak félre tenni.

Ezért is vagyunk most is így hogy ketten még többet tudjunk félretenni és elég sok munkánk van még mert még rengeteg belső munka van, a csövek sincsenek még kész, a villanyvezetékek is félig lettek kicserélve így nagyon áram sincs még bent. csak 2 helyiségben. A fűtésünk is csak egy helyiségben működik a konvektor amit mindig bekapcsolok télen minimálisan hogy ne fagyjon be semmi.

Bennem mindig viaskodik az ész és az értelem. Igyekszem átgondolni a dolgokat logikusan, de általában a szívemre hallgatok. De vannak helyzetek, mikor nem foglalkozom az érzelmeimmel, csak a józan eszemre hallgatok.

Szerintem helyzettől függ, hogy mikor melyik a jobb.

Valahol jobb erre, valahol jobb arra hallgatni, ezért hülyeség a témától függetlenül tekinteni a kérdésre.

A válaszom alapján kitalálhatod melyik kategóriába tartozom. A logika embere vagyok, mások szerint teljesen érzéketlen, szívtelen, rosszindulatú ember. Pedig egyszerűen csak nem értek az emberekhez, rengetegszer bántottam meg embereket, akaratomon kívül.

Nincs egy ember az életemben aki ismerné az igazi valómat, se a szüleim, se a testvérem, se a barátaim, se senki. Pedig nem titkolom és nem is álcázom magam, de valamiért nem értenek meg az emberek.

Szerintem ez a dolog nem ilyen fekete-fehér, hogy valaki csak a szívére hallgat, valaki pedig csak az eszére. Ha egy emberben ilyen végletek vannak, az egyik sem jó, mert ha valaki csupán szívére hallgat, azt kihasználják és céltalanul teng-leng a végén, ha valaki pedig csak a logika után megy, az pedig szívtelenné, magányossá, sőt, gonosszá is válik.

A legjobb az arany középút, amikor előtérbe helyezed a saját céljaidat, az előrejutásodat, viszont ezt nem úgy teszed, hogy érzéketlenül átgázolsz másokon, hanem segítesz közben másoknak is elérni a céljait, tehát nem teszel keresztbe senkinek.

Szerintem az a legjobb, ha tudod, mit akarsz, tudod miket kell elérned, de adott szituációban tudsz emberként dönteni, meg tudod látni az embertársadat is, tudsz segíteni is.