1. Ti megmondjátok valakinek, hogy meghízott, ha látjátok, el van hízva? 2. Ha egy kissé dundibb ember kérdezi, kövér e, mit mondtok? Igent vagy nemet?

Már ne haragudj, de ennyi önértékelésnek kell lennie egy embernek. Ha nincs, akkor jön az oldalt kilógó hurka, meg a cicanadrág, amiben úgy néz ki, mintha belesz.t volna :D

Szóval nyugodtan megmondhatod neki, hogy ne akarjon 50kg-osoknak való ruhát felhúzni.

Attól függ, kiről van szó. Ha mondjuk csak egy kolléga, akkor kérdés nélkül biztosan nem mondanám, mivel semmi közöm hozzá. Nekem ettől mindig olyan rossz érzésem van, hogy olyan "kárörvendően" tud hangzani. Hallottam már ilyet. Nő a nőnek mondta és nem kis gonoszság csengett a hangjában. "Kicsit meghíztál, nem? " A dundi ember tisztában van a külsejével és nem fogja megkérdezni, hogy szerintem kövér-e.

Ha hozzám közelálló személyről van szó, akkor is csak abban az esetben mondanám, ha panaszkodna az egészségi állapotára. Esztétikai szempont biztosan nem vezérelne, de ha mégis, mert egy nagyon nem hozzá illő ruhát választana például, akkor is nagyon finoman tenném.

1. Mivel én észre sem veszem a külső változásokat az embereken, így nem mondom, meg úgy nem is érdekel...

2. Ha viszont direkt megkérdezi, hogy kövér-e, akkor megmondom az igazat, nem szépítek csak azért, mert az illető mást akar hallani. Lehet, pont az igazság "jólmegmondása" indítja el a változás útján...

1. ha közeli kapcsolatban vagyunk, igen (nem bnkón, de megmondanám, ha megsértődik, tegye). Barátnőmnek is megmondtam, hogy iszonyat ronda 45 kilósan és hízhatna úgy 8-at legalább.

2. A valóságnak megfelelően válaszolnék, aztán kezd vele, amit akar, az már az ő dolga.

Nem kell pátyolgatni meg elnézni a hízást, szólni kell. Aki ilyenen megsértődik, az pedig kezeltesse az agyát is.

Engem simán le anorexiásoznak idegenek, akkor én miért legyek tekintettel a kövérekre? Tudják csak meg ők is az igazságot.

Srác vagyok, "nálunk" nincs gáz, ha őszintén megmondjuk a véleményünket. Ha valaki meghízott, megmondom neki. Ha megkérdezi kövér -e, és "dundi", akkor igent mondok.

Ott a tükör, nézze meg. Feltalálták a mérleget is, rálehet állni, majd össze lehet hasonlítani az ő magasságával megáldott/megvert emberek testsúlyával.

Ami engem illet;

1. Ha egy ember dundibb, tudom, hogy tud róla, hogy dundi. Nem kell nekem is tennem még rá egy lapáttal, tudom, nem biztos, hogy jól érzi magát a bőrébe... Ugyanúgy, ha úgy szedett fel ár kilót, hogy előtte kórosan sovány volt és most jól áll se mondom neki, hogy hízott.

Persze, ha fogyott, rögtön megjegyzem, az ilyet szereti hallani az ember. :)

Ezt fordítva is utálom. Rokonok találkozás után; híztál, fogytál, kövér vagy, sovány vagy; miért kell helyzetjelentést adni arról, milyennek látnak? Plusz, ha épp rám jött pár kiló, tudok róla, fogok tenni ellene, de minek kell ezzel lelombozni engem?

2. Soha nem mondom, hogy kövér, bármennyire is lódítok. Ez egy olyan kérdés, ami abból jön, tudják, hogy túlsúlyuk van és le kéne adni, de arra kíváncsiak, hogy, bár el fogják kezdeni, de ugye még nem az a vészes állapot, hogy szégyenkezniük kéne (tehát nem az a céljuk, hogy ha azt mondod, nem vészes, tovább híznak, csak egy kis reményt szeretnének, még nem olyan durva a helyzet.)

Violt olyan idősak, amikor eléggé meg voltam hízva, a kabátom cipzárját is nehéz volt összehúzni, egy ismerősöm mégis mondta, hogy nem vagyok kövér. Ennek ellenére, tudtam, hogy nem mond igazat, ami kedves volt ebben az esetben tőle, jól esett, és kissé magabiztosabban mertem létezni a világban és el is kezdtem fogyózni.

Most felszedtem pár kilót, nem durva még, de azért már nem nagyon tetszik as mérlegen kijövő szám, rengeteg ismerősöm mondja, hogy nem, nem vagy kövér, jól esik, hogy ennyire jófejek és nem akarnak megbántani és törődnek a lelkemmel, ettől még azt a pár kilót lefogyózom épp...

Van olyan ismerőseim aki simán beközölte egyszer/többször, hogy túlsúlyos vagyok, ne tudjátok meg, utána, nem mutattam, de magamban szégyenkeztem egész nap, undorodva néztem a tükörbe és reménykedtem, a diéta minél gyorsabban beválik.