Miért hirdeti sok ember egyszerre a vegánizmust, és az abortuszt?

Nekem nincs bajom a vegánizmussal, vagy az abortusszal. A vegánizmus valójában nem olyan egészséges, mint mondják, de aki elvan vele, csinálja. Amíg nem nyomják le mások torkán a vegán bacon-t, és a többi szarságot, egyenek azt amit akarnak. Felőlem akár a kertem is lelegelhetik.

Az abortusszal pedig egyetértek. Kicsit tovább kell gondolkodni a születésnél. Milyen gyerekkora lesz egy olyan kisfiúnak/kislánynak, akinek a szülei teherként néznek rá, egy baleset vagy figyelmetlenség következményeként, ahelyett hogy feltétlenül szeretnék, és mindent megadnának neki?

Milyen gyerekkora lesz egy olyan gyereknek, aki árvaházban nő fel, mert nem kellett a szüleinek?

Mindkét esetben ott van az elhagyottság érzése. Milyen lesz a jövője egy ilyen embernek?

Mi van, ha a rossz anyagi körülmények miatt választja az abortuszt a pár? Biztos hogy jó dolog megkeseríteni két felnőtt ember, és egy gyerek életét? Később, ha ők is akarják, még vállalhatnak gyereket. Több mindent megadhatnak neki, anyagi biztonságban élhetnek. Ezt miért kéne eldobni egy rossz döntés, vagy egy lyukas gumi miatt, ha van más lehetőség?

Rengeteg olyan élethelyzetet tudnék még mondani, ahol "jogos" az abortusz, de szerintem értitek, hova szeretnék kilyukadni.

Az a "más lehetőség" a kilyukadt gumi esetén ez:

[link]

Ugye, nem gondoltad komolyan? Vagy akit nem várnak, az okvetlen ezt érdemli? Az, aki nem is tehet arról, hogy létezik? Aki meg ezt teszi a saját gyerekével, az éljen tovább, mintha semmi sem történt volna?

Az én igazságérzetem ezt nem fogadja el.

Nem mondom, hogy jó dolog az abortusz, de ez a kisebbik rossz. Inkább ne szenvedjen, minthogy emberi roncs legyen. Ha lenne normális alternatíva, nem támogatnám az abortuszt, de sajnos nincs. Senkire sem lehet "ráerőltetni" egy gyereket, majd elvárni, hogy szeresse, és mindennél nagyobb prioritást élvezzen. Elbszott egy dolog ez, de sajnos ilyen az emberi természet.

A leghumánusabb megoldás egyértelműen az örökbeadás, de nem mindenkinek van lehetősége megbízható, szerető szülőkre bízni a gyereket. Az árvaházban felnőtt gyerekek többsége pedig lelkileg sérült. Természetesen élhet normális életet, de hatalmas teher szülők nélkül felnőni. Azt pedig butaság lenne feltételezni, hogy nagy igény lenne az árva gyerekek örökbefogadására. Sokkal több a "nem tervezett" gyerek, mint az örökbefogadó család.

Ha nagyon objektíven, hideg fejjel szeretném megközelíteni a kérdést, azt mondanám, inkább abortusz, mint egy nem kívánatos gyerek. Két elcseszett, a gyerek miatt korlátozott szülő, rossz családi körülmények, és egy potenciálisan elszúrt emberi élet, vagy egy magzat halála? Az utóbbira szavazok.

Értem a nézőpontod, és fel tudom fogni, miért gondolkozol úgy, ahogy, csupán nem értek veled egyet. Borzalmas dolog elvenni egy magzat életét, de nincs olyan alternatíva, ami biztosan "működne."

Kedves 75%-os fórumtárs, köszönöm a kulturált választ és stílust.

Szerintem nem csupán szörnyű dolog egy magzati élet kioltása, hanem olyan morális mérföldkő, amit az ember nem léphet át. Én nem vallom, hogy az erőszakos halál megmentene a születéssel együtt járó rossz hatásoktól. Egy ember élete átlagosan 75-80 év, amiből a felügyelet alá eső gyermekkor mindössze 18 évet tesz ki. Már csak ebből a megfontolásból sem dobnék oda egy esetleges sikeres felnőtt életutat a gyermekkori nélkülözésekért cserébe. Nekem nincsen varázsgömböm, amiben látnám a jövőt. Én nem merem azt mondani - bárkiről legyen is szó - , hogy az élete ilyen, vagy olyan, vagy amolyan lesz. Pláne nem veszem a bátorságot, hogy azzal egyidejűleg, hogy mások jövőjét megítélni próbálom, e jövő elkerülése érdekében kimondjam rájuk a halálos ítéletet.

Szerintem van megoldás. Nem kényelmes mindig, nem is ideális sokszor, sőt, meglehetősen sokba is kerül, mégis megoldás. Úgy hívják: felelősségvállalás.

Az pedig csak engem gyakorta foglalkoztató gondolatjáték, hogy a pénz-, vagy időhiány miért nem torkollik minden esetben gyerekgyilkosságokba, ha a meglétük abortuszok tömegéhez vezet. Magyarul: mitől válnak az anyák pl. egy munkahelyvesztés, vagy munkaképtelenné válás, társtalanná levés, nota bene banki kilakoltatás pillanatában olyan kreatívvá, áldozatkésszé és erőssé, hogy a megoldáskeresés irányába mozduljanak el. Ilyenkor miért nem gondolkodnak el, odadobják-e a gyereküket a halálnak? Miben más egy magzat-ember, mint egy csecsemő, vagy kisgyermek?

Én azt tartanám egészségesnek, ha az emberélet kioltásának tilalma mindenkire vonatkozna. Ha egyszer elkezdődik az, hogy vannak kivételek - pl. 0-12 hetes életkor - ,akkor innen csak egy ugrás az, hogy holnap már a betegeket, az időseket, a színesbőrűeket... is lehet. Ez meg maga a pokol.

Mitől lenne humánus az örökbeadás? Ki nézi az anya érdekeit? 9 hónapon át azért szenvedjen, hogy a gyakorikérdéseken pár zakkant igazságérzete ne háborogjon? Ki kárpótolja a szülés fájdalmáért, a rosszullétekért, az utána következő egészségi károsodásokért? Ennyire nagyvonalúan azért nem kellene turkálni a mások lába között, nem?

Akinek igazságérzete van, az csak szüljön. Szüljön tizennyolcat, vagy huszonkilencet, ha a teljes szaporodási időszaka alatt csak szül, pont belefér. Ha megtette, esetleg majd komolyan veszem a véleményét, de nem biztos.

Másokat meg hagyjon vele békén.

Az europai atlag munkaja nem indokolja, hogy elo allatokbol oldjak meg az etkezesuket, messze nincs szuksegunk ennyi energiara. A civilizacio egyik vimanya, hogy a tuleles erdekeben nem kell legyilkolni a szomszedot es nem kell allatot enni.

Az abortusz nehez kerdes, mert sajnos mindig volt, inkabb a ferfiak es nok egyenrangu felekossegvallalasat kellene hangsulyozni a gyermekvallalas tekinteteben. Es akkor maris tobb baba szuletne egy nyugodt anyatol a vilagra.