Miért van az, hogyha valami gyerek szól hozzám vagy köszön és szemembe néz, akkor nem tudok a helyzettel mit kezdeni és árébb állok inkább? (20/f)

Én csak simán visszaköszönök, aztán igyekszem másfelé nézni, arrébb menni. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni a gyerekekkel, nem szeretem őket. Nem tudok nekik vigyorogni és kedves lenni velük. Nem minden embernek természetes, hogy azonnal reagálni tud egy gyerekre, főleg ha egyébként ritkán van gyerekek között. Nekem sem volt sosem kistesóm és megvallom őszintén, gyerekkoromban rettegésem tárgyát képezte hogy nehogy legyen. Sosem szerettem a gyerekeket és nincs is tapasztalatom róla hogy hogy kell hozzájuk viszonyulni. Talán a tapasztalat hiánya az oka.

24/l

Neked van kicsi tesód kérdező?