Túl csöndes és felénk vagyok. Mit tehetnék ez ellen?

Óh jaj ezt olvasni elég szomorú nekem. Teljesen megértem amit írsz én is ilyen voltam sőt még a mai napig is elég nehezen megy pedig 9 évvel idősebb vagyok. Azt kívánom bárcsak tudnék jó tanácsot adni, valahogy segíteni rajtad, de sajnos én magam sem vagyok tisztában vele hogy mit is kellene tenned. Én csak idősebb koromban - 18 körül jöttem rá, hogy ez így nem lesz jó nekem később sőt már akkor sem volt. Most egyetemre járok és úgy tapasztaltam, hogy ha egy közelibb ismerős van mellettem akkor könnyebben tudok önmagam lenni és akkor másokkal is könnyedebben tudok viccelődni, beszélni.

Az önbizalomhiányt jól gondolod, szerintem is az lehet az oka. Önbizalmat építeni nem megy egyik napról a másikra. Olvastam olyat, hogy ha kitűzöl magad elő kisebb-nagyobb célokat nap mint nap és teljesíted őket akkor jobb lehet a kedved, nőhet az önbizalmad. Olyasmi dolgokra gondolok amiket ritkán csinálsz (mert nem szereted például), de mégis hasznos tevékenység például elmosogatsz, kitakarítassz vagy jógázol, házit csinálsz (én sose csináltam :D) ilyesmik. Mindig mikor teljesítel egy célt olyan érzésed támad, hogy csináltál valami hasznosat amitől kicsit jobb kedved lesz.

"Nem is tudom mi a jobb, ha nem csinálok belőle ügyet és tudomást sem veszek róluk, vagy ha visszaszólok nekik..."

Embere válogatja, általában mindenki az elsőt tanácsolja, de ezeket gyakran olyanok mondják akik sose tapasztalták meg milyen is ha folyamatosan belédkötnek. Nagy önmérsékletet követel tűrni, de nem is maga a csendben tűrés a nehéz hanem lelkileg feldolgozni és legbelül ténylegesen elfogadni, hogy ez van és ők a suttyók, nem Te.

Engem amikor folyamatos bántások értek (noha a másik fél részéről ez igazából nem is volt annyira tudatos és direkt) időről időre elbizonytalanodtam és volt egy mélypont is amikor egyáltalán nem láttam kiutat a helyzetből és depresszióba estem. Na ha ilyesmire Te is hajlamos vagy, akkor ezt lehet el tudnád kerülni hogyha időnként visszaszólnál nekik, de lehetőleg ne egyedül, mert a nagypofájúak "hazai terepen" vannak, a konfliktushelyzeteket jobban bírják, ha buta embert hergelnek az agressziót vált ki belőlük és ilyen helyzetben simán pusztán a hangerejükkel is fölénybe kerülnek. Erre mondják, hogy ne kést vigyél pisztolypárbajra.

A tanári segítség sokat jelenthet, középiskolában volt egy hasonló osztálytársam akit több tanár is védeni kezdett és szigorúan, de érthetően mindig a fejére olvastak azoknak akik bántották mindemellett próbáltak neki segíteni is, az okát kideríteni miért is ellenségesek vele páran. Ők igazán becsületes tanárok voltak és eredményes is volt. Ha van olyan tanár akiről úgy gondolod tudna segíteni kezelni a renitens személyeket neki szólj sőt az is jó, ha a szüleidnek szólsz, hogy beszéljenek az osztályfőnököddel. Hidd el nem gáz segítséget kérni maximum az ostobák fejében az. De ha megvan mögötted a támogatás és úgy képes vagy visszaszólni, kiállni magadért és HA ez sikeresen megtörténik máris egy jó adag önbizalmat szerezhetsz (igaz ez lehet csak átmenetileg tart), de legközelebb már lehet önállóan is menni fog.

Sajnos velem is ez van és régóta próbálkozom de soha nem sikerül megváltoznom.

17/F