Nektek is van fura fóbiátok?

nekem a folyton, köszönést, és minden udvariassági formát mellőző egyszeri utastól van herótom, aki állandóan érdeklődik, ahogy meglátja rajtam a kék-fehér csíkos inget, holott a megállóban minden ki van írva.

hatványozottan gyűlölöm ezt a fajtát akkor, amikor munkába megyek, vagy onnan jövök, és semmi közöm a közlekedéshez.

ja igen, villamost vezetek.

:D

a 8-as vagyok,én pedig villamosokat javítok!

:D

a 11-es vagyok:

régen, amikor még a fehér ing volt a rendszeres, kék szövet mellénnyel, volt, hogy a presszóban, ahová egy kávéra ugrottam be a végállomás közelében, két fazon sört akart rendelni tőlem a teraszon ülve. :D

Amikor húzom le az ágyneműt, akkor rettegek attól, hogy a lepedő alól bogarak másznak elő, én pedig mit sem sejtve bogarakkal aludtam egy ágyban.

És még:

http://www.gyakorikerdesek.hu/egeszseg__mentalis-egeszseg__1..

Nem tudom, hogy írjam le érthetően, de a fura fényviszonyoktól, vagy a megszokott helyen megszokott fényviszonyok változásától félek. De csak a mesterséges fényekre, a napfény ilyesmit nem vált ki belőlem.

Például ha a lakásban, ahol hónapok vagy évek óta élek, kiég a villanykörte valahol és betekerek/betekernek helyette egy másikat, ami másképp világít, erősebben vagy gyengébben, vagy másfajta izzó, olyankor tiszta ideg leszek. Ha abba a helységbe kell bemennem, igyekszem a legkevesebbet ott tartózkodni. Ez addig tart, amíg meg nem szokom.

Ha nagy térben egyedül vagy ha viszonylag kiszolgáltatott, nem könnyen elhagyható helyen, helyzetben vagyok, ott is érzékeny vagyok a fényviszonyokra. Például vízben, pedig imádok úszni, semmi bajom a vízzel, sőt, kifejezetten lételemem. De a zárt uszodákat gyűlölöm, főleg ha nem jut elég nappali fény és feloltják azokat a bazinagy lámpákat. A sulimban három tesiórából kettő uszodában telt, és az összes R-betűs hónapban (a tanév nagy részében magyarul) szinte rettegtem, hogy aznap felhős-e lesz az ég vagy sem.

Nagy tereknél ugyanez, de ott csak akkor, ha egyedül vagyok. Például egy nagy, kivilágított, kihalt folyosón, vagy teremben, vagy csarnokban egyedül.

"nekem a folyton, köszönést, és minden udvariassági formát mellőző egyszeri utastól van herótom, aki állandóan érdeklődik, ahogy meglátja rajtam a kék-fehér csíkos inget, holott a megállóban minden ki van írva"

Minden ki van írva, de tapasztalataim szerint 10 alkalomból 7-szer rosszul. Ettől függetlenül együtt érzek veled is.

Én rettegek a repülő labdáktól (kiskori trauma miatt), és ebben az a vicces hogy röpizni járok :D

Ja és nem bírom elviselni ha valaki hozzám ér. mármint nem az, hogy átöleli a vállam, vagy ilyesmi, de ha már így bökdös és folyton 'simogatni akar' (nem is tudom megfogalmazni), azt utálom :P még a saját családtagjaimmal sem szeretek puszilkodni - persze egy fiú esetében ez nem így lenne, de na :/ :D