Más is gondolkodik így? És erről én tehetek?

Arról lenne szó, hogy nem tudok átlagosan élni(illetve nem tudom elképzelni, hogy én így fogok élni egész életemben). Még gimnáziumba járok tehát van időm dönteni.

Két lehetőségem van, hogy "elkerüljem" az olyan életet,amit rengetegen élnek. Szegényes,minden nap ugyan olyan,stb.(Félre ne értsétek, nem nézek le semmit vagy ilyesmi, hiszen mindenkinek van választási lehetősége, hogy mit kezd az életével.)

Tehát az egyik lehetőségem, hogy apáca/szerzetesnő leszek. Segítek a nagyon rossz körülmények között élőknek,stb. Ebben az esetben természetesen egy apácához illő életet élnék. Szerintem nem áll távol tőlem. Kifejezetten szimpatikus az ő életük Isten szolgálatában.

Másik "lehetőségem":

Ennek az ellentéte valamennyire. Hatalmas ház, autó, minden ami kényelem..

Nos ezt is el tudnám viselni :)

Viszont olyan kívánságokkal, amik nekem vannak, nagyon sok pénz kell. Ennyi pénzt egy tisztességes munkával nem lehet megvalósítani. Kevés hozzá egyszerűen a földi időnk. Tehát ebben az esetben lehet, hogy nem minden munkám lenne tisztességes. Attól tartok, hogy olyannyira "félek" az átlagos élettől, hogy bármire képes lennék.

Ez talán azért van, mert anyáék átlagosak. Nekem ez az élet nem az igazi. Így a fent említett két dolog között kellene döntenem majd. Ha valamelyik mellett elkötelezem magam, akkor az úgy is lesz. Bármelyiket szívesen csinálnám.De még nem tudom, mit csináljak.

Köztetek is van olyan, aki így gondolkodik? Mindegy mi csak ne átlagos? Ezért én lennék a hibás, hogy így gondolkodom? Hiszen a két élet nagyon eltér egymástól!Még annyi, hogy ti melyiket választanátok? (Hozzátenném, hogy ez nem fogja befolyásolni az én döntésemet csak érdekelne ez is.)